Nem csak az oldal költözése miatt volt most szünet (amiről itt olvashatsz https://egymagusnaploja.hu/szun-szunet-00012/). Egy mélyen érintő dolog, kérdés, a hit, ami miatt szükségem volt időre.
Nehéz amiről most írni fogok.
Van nekünk a Buddha. Tudom, hogy a múltkor azt írtam, hogy szeretem, és az a rész rendben is van (https://egymagusnaploja.hu/buddha-jezus-00013/), de van valami, ami nem hagy nyugodni mióta tudom, és ez jött elő.
Amikor Buddha megvilágosodott, felsorolta ki volt előző életeiben. Aztán ennyi. Nem kezdett tanítani. Brahmá szólt neki, hogy:
– Hé haver, ha már ilyen bölcs lettél, akkor adjál belőle másoknak is!
Mire Buddha mondá’:
– Ááá, úgy sem értik, nekem is tök nehezen ment.
Aztán Brahmá elmondta még kétszer, mire Buddha azt mondta:
– OK.
(forrás: http://mek.oszk.hu/01900/01901/01901.htm#5)
Ebben akadtam el. Ez nekem nem kerek. Ha valaki eléri a megvilágosodást, megszabadul…ha valaki elér bármit is az életben, akkor azzal kezd valamit. Megünnepli a családjával, a barátaival, kirakja a Facebookra vagy – ha az rengeteg pénz, akkor – jól eldugja, de valamit csinál. Aztán az ünneplés után az az első, hogy gondoskodik róla, hogy az fennmaradjon. Pont a Buddha, aki rájött a legnagyobb kincsre és megszabadult a szenvedéstől ült volna tovább egymagában és járta volna a világot mosolyogva, hogy:
– Jaj, de bénákok vagytok! Mit szenvedtek állandóan?
Eddig 84 000 tanításból kb. 1000 maradt fent, és egyébként senki sem érti mi van, viszont sokan, rengeteget beszélnek róla (buddhizmus).
Szóval sajnálom Buddha, de ez így nem megy.