A zenében létezik egy kifejezés: szün. Míg a szünet egy teljes értékű csend, addig a szün csak egy pillanatnyi kihagyás.
Rengetegen kifelejtik, kihagyják ezt a részt. Márpedig szün és szünet nélkül összeomlik az egész kompozíció. Ilyenkor van az, hogy valaki énekel, mi becsatlakozunk, dúdolva, belül vagy hangosan énekelve a dalt, majd egyszercsak jön a szün, a szünet. Kihagyjuk azt a pillanatot, azonban a másik, mintha mi sem történt volna, szünet nélkül énekel tovább…és megint kihagyja…és megint kihagyja.
Megöli a nótát.
Szünet nélkül létezni olyan, mintha nem vennénk levegőt beszéd közben. A szünet választ el két részt egymástól, ad teret egy pillanatnak. Akkor érik be az előző rész, ezzel újabb lendületet adva a folytatáshoz. Megengedi, hogy lecsenghessen a sor vége, az előzőleg kitartott hang, hogy a következő hang erőteljesebben szólalhasson meg a keletkezett pillanatnyi csendben. Időt hagy arra, hogy szummázhassuk az addig történteket.
A szünet maga a meditáció.