Lassan 4 éve, hogy elkezdtem írni a naplót. Aki több bejegyzést is olvasott, az tudja, hogy igazából ez nem is napló, hiszen mindegy, hogy egy bejegyzés mikor készült, mert időtlen. Aztán nem is magamnak írom, hanem mindenkinek, bárkinek. Akkor miért ez lett a neve? És tulajdonképpen miről szól?
Az biztos, hogy életem egyik legjobb döntése volt, amikor belevágtam. Természetesen egy prekoncepcióval érkeztem, elképzeltem milyen lenne számomra a tökéletes blog. Persze teljesen máshogy alakult.
A technikai dolgok simán mentek, beregisztráltam a nevet, aztán pár nekifutásra kialakítottam az oldal szerkezetét és designját. Csak annyi volt fontos számomra, hogy letisztult legyen.
Az elején még kerestem magam, a szavakat, hogyan írjak és mikor. Így visszagondolva egyetlen dolog volt meg az egészből: az, hogy miről írjak, hiszen akkor már évek óta jártak a fejemben gondolatok, és láttam dolgokat, amik foglalkoztattak. Amiről vagy nem írt senki, vagy így nem írt senki.
Az első posztok a tapogatózásról szóltak. Minden bejegyzés megírása ünnep volt, hiszen tudtam, hogy amit publikálok elérhető lesz az interneten. Sokszor órákat töltöttem egy-egy bejegyzéssel, rengetegszer átírtam, hogy pontosan azt és úgy fejezze ki, ami és ahogy bennem volt.
Vártam és kaptam visszajelzéseket, de valami nem volt a helyén. Valahol a tizedik bejegyzés környékén kaptam meg a választ egy barátomtól, ami valahogy így szólt: a legjobb benne az, hogy magadnak írod. Nem értettem.
Sokáig nem értettem, azt hiszem az első nagyobb szünetet is ez a mondat generálta. Hogyhogy magamnak? Hiszen…és egy váratlan pillanatban megérkezett a válasz. Tényleg! Addig a pontig egy elképzelt publikumnak próbáltam létrehozni a bejegyzéseket. Végre megtaláltam azt, ami hiányzott, magamat.
Utána persze több hasonló bukkanón kellett túljutnom. Közben próbálkoztam hangjegyzetekkel (van egy csomó), és pármondatos jegyzetekkel (nem működik, mert ha abban a pillanatban nem írom le, ami bennem van, vagy méginkább amiben vagyok, akkor elillan), mire kialakult a mostani rend-szer.
A lényeg az, hogy tudom már ki vagyok, miről és hogyan írjak, és szerencsémre ezek alatt a betűk alatt is legalább 40 bejegyzés várakozik, hogy végre kikerülhessen az internetre. Minden írás boldoggá tesz, fantasztikus folyamat az érzéseket mondatokká formálni.
Ennek az önbizalomnak a következménye egy döntés. Úgy határoztam, hogy játékká teszem a következő időszakot azzal, hogy nem keresgélek és válogatok, hanem fentről lefelé haladva kidolgozom és befejezem a vázlatokat.
Most, hogy a publikálás előtt visszaolvastam ezt a bejegyzést, megjelent bennem egy gondolat. Újrakezdés. Határozottan valami új energia jelent meg, és segít, hogy ugyanazzal a lendülettel írjam le a felismeréseimet, gondolataimat, érzésimet, mint azon a napon, amikor eldöntöttem, hogy elindítom az első saját blogom, amelynek a neve:
Egy mágus naplója.