Sokféle, a szinkron kifejezéssel kapcsolatos dologról lehetne írni. Most arról lesz szó, amelyik gyakorlatilag tökéletesen eltorzítja az eredetit – a filmek és sorozatok szinkronizálásáról, ami egy nagyon érdekes téma.
Teljesen egyértelmű számunkra, hogy a filmeket és a sorozatokat magyarul nézzük. Ebbe növünk bele, ezt szokjuk meg. Aztán – mint ahogyan az sok másik dologgal is történik –, előbb vagy utóbb, de jön egy pillanat, amikor furcsa vagy érdekes lesz az, amit tapasztalunk.
Eleinte az szokott feltűnni, hogy máshogy jár a színész szája, mint ahogy a hangját halljuk. Persze ez nem probléma, inkább szórakoztató, érdekes. Konstatáljuk magunkban, hogy béna a szinkronszínész, esetleg elgondolkodunk milyen bonyolult nyelv lehet, hogy mindig sokkal többet, vagy kevesebbet beszélnek.
Aztán a következő összeütközés, amikor a szinkronnal együtt elindul a felirat, és végig, a teljes film alatt máshogy fogalmaz, mást mond. Ebben az esetben azt szoktuk kiválasztani, arra figyelünk, amelyik jobban tetszik, jobban passzol a filmhez, a hangulatunkhoz, és azt követjük.
A legnagyobb meglepetés azonban akkor ér bennünket, amikor valakivel beszélgetünk egy filmről, de mintha teljesen másik moziban ültünk volna. Egy idő után aztán kiderül, hogy Ő eredetiben, esetleg felirattal látta a filmet, mi pedig szinkronnal néztük.
Persze egy csomóan nem szeretik a feliratos filmeket, mert olvasni kell, és nem lehet csak úgy bámulni. Amúgy is, nem mindegy milyen nyelven mondják? A lényeg ugyanaz.
Nem mindegy. Először is, szinkron esetén a háttérzajok megváltoznak. Muszáj, hogy így legyen, hiszen az eredeti hangot fel kell váltani, és ilyenkor utómunkában teszik oda a zajokat. Sokszor jellemző, hogy a szinkronban egy zajos utcajelenetnél tisztán hallhatók a szereplők, cserébe béna cipőkopogás kíséri a beszélgetésüket. A valóságban ez nem így van.
A legtorzítóbb mégis az, hogy a világ összes országának összes filmjét néhány maroknyi magyar ember szinkronizálja. Ugyanaz a hangja Luke Skywalkernek a Csillagok háborújából, Woody sheriffnek a Toy storyból, és még 10 másik színésznek http://iszdb.hu/?szemely=9624.
Gondold csak végig. Egy rendező, egy sokmillió dolláros produkcióba beválogat egy színészt. Nem csak az arcát akarja, és a nevét a poszteren, hanem a hangját, annak karakterét is.
Ez annyira fontos dolog, hogy amikor megjelent a hangosfilm, több színész megbukott, mert hiába imádták addig őket a nézők, hiába voltak filmcsillagok, a rajongók nem tudták elfogadni a hangjukat a karakterükhöz. Ez hasonlít arra, mint amikor egy filmben, az adott színészhez megszokott szinkronhangnak, több szerepet is játszani kéne, ezért kényszerből az egyik karakterét valaki más szinkronizálja. Legtöbbször teljesen kiábrándító.
Egy idő után úgyis nekikezdünk a feliratos filmeknek, és onnantól egyre nehezebb megnézni egy szinkronos filmet. Taszít a szinkronhang, pláne az a “játék”, amit a magyar színész próbál belevinni. Semmi köze az eredeti színészhez, eltorzítja, más tulajdonságokkal ruházza fel a karakterét. Ettől sajnos megváltoztatja a film eredeti jelentését is – mások lesznek a karakterek, más lesz azok megítélése, más lesz a film.
Szóval, ha csak az a kifogásod, hogy olvasni kell, akkor kezdj el hozzászokni. Ismerd meg az eredeti színészek hangját, karakterét! Nézz újra filmeket, és meg fogsz lepődni, mennyire másról szólnak. Lehet, hogy kiábrándulsz filmekből, de biztosan lesznek új kedvenceid is.
Az egészet azért, amiről ennek a blognak minden bejegyzése szól: találkozz a valósággal, és ismerd meg azt.
A filmek eredeti hanggal történő csodálatos újrafelfedezését kívánom!
@br@k@d@br@
Ha beírod az e-mail címed, többé nem kell figyelned mikor jelenik meg új írás.
Mindig benne lesz a postafiókodban.