nem alvás #00030

Ismered azt az állapotot, amikor este elalszol, majd pár óra múlva váratlanul felébredsz? Lehet ez felriadás (és ha mázlid van, akkor klassz dolog sülhet ki belőle https://egymagusnaploja.hu/atjaro-00022/), vagy csak
– egyszerűen mintha reggel lenne – kinyitod a szemed, és már nem alszol vissza. Forgolódsz, olvasol, zenét, rádiót, podcastot hallgatsz, elindítod az aktuális sorozatod következő részét, olyan pózban próbálsz feküdni, amiben nem szoktál, és már a jógaórán tanult légzést is beveted. Sikertelenül. A legrosszabb, hogy ez több éjszakán keresztül tart. Tulajdonképpen pár nap után annyira kifáraszt, hogy végül belezuhansz egy álomba, és végre kialszod magad.

Aztán telik az idő, elfeledkezel az egészről, amíg egy ártatlan éjszaka újra jelentkezik az ismeretlen háborgató. Újra kezdődik a folyamat, és a legtöbb, amit sokadik próbálkozásra elérhetsz, hogy kialakítasz egy rutineljárást magadnak az ilyen, egyre gyakrabban visszatérő esetekre. Ezt alkalmazva valamennyi idő múlva mégis valahogy vissza tudsz aludni…legalább egy kicsit még pihenve az ébresztőig.

Tudod mi ez és hogyan működik?

Nagyon valószínűleg sokat ülsz nap közben, hiszen szellemi munkát végzel, azaz egy irodában töltöd a napjaid nagy részét. Nincs fizikai terhelés rajtad, de a munkád, és valószínűleg az életed miatt is pöröx. Dolgozol, alkotsz, intézkedsz, és mivel egyre inkább tele vagy energiával, ezért azok elő akarnak törni, utat keresnek maguknak. Arrafelé mennek, amerre mehetnek, arrafelé, ami működik, ami jár, ami aktív. A tested lenne az? Nem. Az izmaid? Dehogy. Az agyad az.
(Tudtad, hogy az agy az energiabevitel akár harmadát is (f)elhasználhatja?)

Egyre többet használod, egyre inkább gondolat alapúvá válsz. Ahogy egy sportoló teste a sok edzéstől megizmosodik, úgy az agyad is egyre kondícionáltabbá válik, és mivel élvezed ezt a működést, észre sem veszed az átalakulást. Viszont – ahogy az izmoknál is –, ha használod, ha terheled, akkor utána épül, fejlődik. Ahogy egy nagy futás, egy rendes edzés után is órákig csak piheg az ember…szóval amikor este lefekszel és próbálnál aludni, nem fog menni. Nem tudod kikapcsolni az agyad. Sokmillió szinapszis épül, fejlődik a szürkeállomány, hiszen ezen dolgoztál napközben.

Te meg aludnál. Mit csinálsz ilyenkor? Azt, amit eddig is, elkezdesz gondolkodni, hogyan tudnál aludni, olajat öntesz a tűzre. Minden egyes újabb gondolatod csak tovább taszít oda, ahonnét menekülni próbálsz.

Mi a megoldás?

Az egyensúly.
Irányítsd máshogy az energiáidat. Gondolkodj kevesebbet, mozogj többet. 
Azt mondod nincs rá időd? Nem tudod megoldani?
Akkor nem marad más, mint
a https://egymagusnaploja.hu/meditacio-00031.

felvizezés #00026

Sokat gondolkodtam ennek a posztnak a címén, ugyanis a hidratálás nem fejezi ki eléggé azt, amiről most írok, márpedig fontos dologról van szó.

Először is a sok információ, amit mindenki ismer. Testünk 70%-a víz a születésünkkor, majd ez később csökken, férfiaknál 60, nőknél 50%-ra. Víz nélkül csak pár napig bírjuk ki, és azt is tudjuk, hogy rendszeresen vizet kell innunk, szépen megfogalmazva ügyeljünk a folyadékháztartásunkra. Nade mennyit igyunk? Mikor? Mit? Ezekre a kérdésekre már eltérő válaszokat kapunk, ezért az ezekkel kapcsolatos tapasztalataimat szeretném megosztani.

Víz nélkül nem működünk jól. Mit lehet ilyenkor tenni? A felvizezés az, amikor a szervezetünkből nagyobb mennyiségben hiányzó vizet visszapótoljuk. Ez hosszabb folyamat, és mivel manapság minden és mindenki rohan, nincs elég türelmünk hozzá. Sok esetben, ha szomjasak vagyunk már késő, addigra a testünkben található víz mennyisége már egy kritikus szint alá csökkent, de vajon észrevesszük ezt?

Észre bizony. Miből? Természetesen a jelek segítenek, de ezek mindenkinél máshogy működnek. A legfontosabb jel mindenki számára a vizelet színe. Minél sárgább, annál több folyadékra van szüksége. Nekem például gyanús jelenség az is, hogy többet eszem, mint kéne, néha egyenesen habzsolva a dolgokat. Aztán a fülem kezd el kattogni nyelésnél, majd az orromban veszem észre, hogy máshogy szelel, és bizony olyan is előfordult már, hogy egyszerűen nem fog az agyam, nem állnak össze a dolgok, nem működik a Mágia. Ritka esetekben pedig megbetegszik a testem.

Ilyenkor tudom, hogy elfelejtettem inni, napokon keresztül nem figyeltem magamra, hogy elég vizet fogyasszak. Nincs mese, fel kell vizeznem magam. Ez általában több napig tart, ritka esetekben akár hetekig is. Minél idősebbek vagyunk, annál tovább. Bárki meg tudja csinálni, nincs szükség hozzá semmi különlegesre, a figyelmünkön és vízen kívül. A lényeg, hogy kezdjünk el inni. Semmi más nem jó, csak a víz. Egyenesen a csapvizet ajánlom, mert annak a legkevesebb az oldott anyag tartalma.

Az első dolog, amit észlelünk, az lesz, hogy tudunk inni. Sokat tudunk inni, és egyre inkább megszokjuk, hogy iszunk. Igyunk is, amennyi belénk fér, sőt egy kicsit erőltethetjük is. A következő lépés, hogy elkezdünk pisilni járni. Sokat. Rengeteget. Ugyanis a megivott víz nagy része egyszerűen kiürül a szervezetünkből. Idő kell, mire a sejtekig eljut a bevitt víz, legyünk türelmesek.

Sokan, amikor érzik, hogy szomjasak, elkezdenek vizet inni, majd túl könnyen – és túl hamar – feladják: “jaj, annyit járok pisilni, hogy az már nem is igaz!”. Ők nem tudják, hogy nincs elég víz a szervezetükben, és elindítottak egy folyamatot – nagyon helyesen –, de nem csinálják végig. Arról nem is beszélve, hogy a kávé és a tea természetes vízhajtók, tehát gyorsan visszaeshetnek egy alulvizezett állapotba.

2-3 napig is eltart, mire a rengeteg víz, amit megittunk, a megfelelő formában és útvonalakon eljut a sejtjeinkhez. Azért is szükséges ez a sok idő, mert ha a szervezetünk megfelelő mennyiségű vízzel találkozik, akkor elkezdi azt elraktározni – nem arra készül fel, hogy folyadékmentes időszak következik. A felvizezős napok alatt folyamatosan figyeljük testünk változásait, figyeljük, ahogy tünnek el a jelek. Újra hallunk, visszanedvesedik az orrunk, és egyre jobb a közérzetünk, újra kezd energiánk lenni.

A felvizezés alatt, ha lehet, számoljuk a bevitt víz mennyiségét – ez segítségünkre lesz a jövőben a napi folyadékmennyiség igényünk meghatározásánál. Aztán amikor elkezdünk kevesebbet enni, megszűnnek a “panaszaink”, és tartjuk a napi vízmennyiségünket, akkor mondhatjuk el, hogy mindent megtettünk testünk egyik, ha nem a legfontosabb összetevőjének működéséért. Felvizeződtünk, vagy ha úgy jobban tetszik, benedvesedtünk.

nomád #00023

Szeretek a szabadban aludni. Nem sátorban, hanem a csillagok alatt. Anyukám varrt egy csodaplédet évtizedekkel ezelőtt, azt használom ehhez. Igazi ritkaság, nagyon vigyázok rá.

Amikor megérkezem, elkezdem keresni a helyet, ahol aludni fogok. Mindegy, mennyire egyértelmű első látásra, hogy OTT fogok aludni, fel kell mérni a terepet, időt kell hagyni a szemnek, a fülnek, és a szívnek, hogy megtalálja a megfelelő helyet. Nincs rá szabály, hogyan működik ez, egyszercsak belül megszólal valami, a szem is lát valamit, amitől tudom, hogy ott fogok aludni. Más ott a fű, a terep. A másik amire figyelek az égtájak, nekem Nyugat felé jó, ha fekszik a fejem.

Elérkezik az alvás ideje. Elhelyezkedem, először háton, a csillagokat nézve. Megszokom a fekvőhelyemet, hallgatózom, összeolvadok a környezettel. Egy idő után megjelennek a gondolatok – mindig a hely által kiváltva –, végül jönnek a pozíció keresések, a forgolódások, majd egyszercsak bammm, elalszom.

Aki azt hiszi, hogy megeszik az állatok a természetben, az téved. Földanya vigyáz ránk. Az állatok ösztönösen működnek, érzik a szagomat, a testhőmet, ki tudja még mit, és az a helyzet, hogy én vagyok a legnagyobb. Ezt ők is jól tudják. Mivel jó helyen fekszem, mert kiválasztottam, így békén hagyom őket és ők is békén hagynak engem. Kivétel ez alól a szúnyogok, dehát nekik kell a vér. Több felébredés van, kis zajra, motoszkára, érintésre – na meg a szúnyogra, mert egy mindig előkerül belőlük –, de minél többet alszik az ember a szabadban, annál jobban megy. Múlt szombaton fél 11-kor ébredtem fel.

Bár borzasztó kényelmetlennek tűnhet, mégis van egy fantasztikus hatása a szabadban alvásnak. Amikor végre elalszunk, a fáradtság miatt – amit az új, idegen hely, a szokatlan zajok váltanak ki –, nagyon mély álomba kerülünk. Ez csak úgy lehetséges, hogy a testünk ösztönösen megtalálja azt a pózt, ahogy a legkényelmesebb számára, és ilyenkor az a csoda történik meg, hogy az összes izmunk ellazul. Mivel többször megébredünk, ezért ez a folyamat egész éjszaka ismétlődik. Az eredménye pedig nem más, minthogy másnap úgy kelünk fel, mintha vascsővel ütöttek volna egész este. Aki kicsit is foglalkozik gyógyítással, az tudja, hogy a mérgek, méreganyagok kiszabadulásának első jele, hogy mindenhol fáj, vagy csúnya színű, vagy ragyás.

AJÁNLÁS Ha fáj a hátad, próbáld ki akár otthon, amit itt leírtam. Legfeljebb egy paplant tegyél a földre, és feküdj le aludni. Sokáig fent leszel, de miután végre elalszol, mély álmod lesz, ezért még ha a szokásoshoz képest kevesebbet is alszol, sokkal pihentebb leszel másnap, de csak délután, mert először a mérgeknek kell elhagyni a tested. Ez pár óra, egy jó teával rásegíthetsz, utána semmi baja nem lesz a hátadnak.

Kellemes pihenést, gyógyulást.

fejfájás ellen #00018

Sokaknak, sokszor, sokat fáj a feje. Gondoltam megosztom veletek ezért a múltkori felismerésemet, Ti pedig adjátok tovább.

Amikor fáj, jöhet az első kérdés: Hol fáj?
Hátul? Halántéknál? MINDENHOL?

Aztán a második: Hogyan fáj?
Nyom? Bizsereg? Lüktet? SZÉTROBBAN?

Végül pedig: Mennyire fáj?
Csak egy kicsit? Hasít? MINDENNEK VÉGE?

Ha ezekre a kérdésekre megtaláltuk a megfelelő választ, akkor a következő a teendő. Egyrészt felejtsük el, hogy egy fejfájásnak van önálló természete. Másrészt ismerjük fel, hogy minél többet foglalkozunk vele, annál jobban fog fájni – hiszen tudatosítjuk magunkban a fájdalom nem létező jellegét.

Végül pedig egy nagyszerű technika, amivel egy perc alatt megszüntethető a jelenség. Segítsünk megmutatni az utat annak az energiának, ami a fejfájást okozza. Mivel egy helyen nem szoktunk fejfájást érezni, így csak az lehet a kijárat. Ez a hely a koronacsakránk, ami nem a fejünk búbján található, hanem az eredeti hajvonalunktól (homlok közepének a tetejétől mérve) nyolc ujjnyi távolságra (azaz tegyük az ujjainkat, a hüvelykujjak nélkül, a fejünk tetejére az eredeti hajvonaltól).
(Aki nem hisz az ilyen dolgokban, esetleg nem érti őket, azokat megnyugtatom, ez itt most színtiszta matek és geometria.)

Egyszerű koncentrációval, vizualizációval, imaginációval – kinek, hogy – először képzeljük el a fejünkben lévő fájdalmat – ez lehet akár egy fénysugár –, majd kezdjük el óvatosan az előbbi leírás szerint a koronacsakránkhoz irányítani.

Amint megtalálja a kijáratot, megnyugszik.
Egészségünkre!