Sokat gondolkodtam ennek a posztnak a címén, ugyanis a hidratálás nem fejezi ki eléggé azt, amiről most írok, márpedig fontos dologról van szó.
Először is a sok információ, amit mindenki ismer. Testünk 70%-a víz a születésünkkor, majd ez később csökken, férfiaknál 60, nőknél 50%-ra. Víz nélkül csak pár napig bírjuk ki, és azt is tudjuk, hogy rendszeresen vizet kell innunk, szépen megfogalmazva ügyeljünk a folyadékháztartásunkra. Nade mennyit igyunk? Mikor? Mit? Ezekre a kérdésekre már eltérő válaszokat kapunk, ezért az ezekkel kapcsolatos tapasztalataimat szeretném megosztani.
Víz nélkül nem működünk jól. Mit lehet ilyenkor tenni? A felvizezés az, amikor a szervezetünkből nagyobb mennyiségben hiányzó vizet visszapótoljuk. Ez hosszabb folyamat, és mivel manapság minden és mindenki rohan, nincs elég türelmünk hozzá. Sok esetben, ha szomjasak vagyunk már késő, addigra a testünkben található víz mennyisége már egy kritikus szint alá csökkent, de vajon észrevesszük ezt?
Észre bizony. Miből? Természetesen a jelek segítenek, de ezek mindenkinél máshogy működnek. A legfontosabb jel mindenki számára a vizelet színe. Minél sárgább, annál több folyadékra van szüksége. Nekem például gyanús jelenség az is, hogy többet eszem, mint kéne, néha egyenesen habzsolva a dolgokat. Aztán a fülem kezd el kattogni nyelésnél, majd az orromban veszem észre, hogy máshogy szelel, és bizony olyan is előfordult már, hogy egyszerűen nem fog az agyam, nem állnak össze a dolgok, nem működik a Mágia. Ritka esetekben pedig megbetegszik a testem.
Ilyenkor tudom, hogy elfelejtettem inni, napokon keresztül nem figyeltem magamra, hogy elég vizet fogyasszak. Nincs mese, fel kell vizeznem magam. Ez általában több napig tart, ritka esetekben akár hetekig is. Minél idősebbek vagyunk, annál tovább. Bárki meg tudja csinálni, nincs szükség hozzá semmi különlegesre, a figyelmünkön és vízen kívül. A lényeg, hogy kezdjünk el inni. Semmi más nem jó, csak a víz. Egyenesen a csapvizet ajánlom, mert annak a legkevesebb az oldott anyag tartalma.
Az első dolog, amit észlelünk, az lesz, hogy tudunk inni. Sokat tudunk inni, és egyre inkább megszokjuk, hogy iszunk. Igyunk is, amennyi belénk fér, sőt egy kicsit erőltethetjük is. A következő lépés, hogy elkezdünk pisilni járni. Sokat. Rengeteget. Ugyanis a megivott víz nagy része egyszerűen kiürül a szervezetünkből. Idő kell, mire a sejtekig eljut a bevitt víz, legyünk türelmesek.
Sokan, amikor érzik, hogy szomjasak, elkezdenek vizet inni, majd túl könnyen – és túl hamar – feladják: “jaj, annyit járok pisilni, hogy az már nem is igaz!”. Ők nem tudják, hogy nincs elég víz a szervezetükben, és elindítottak egy folyamatot – nagyon helyesen –, de nem csinálják végig. Arról nem is beszélve, hogy a kávé és a tea természetes vízhajtók, tehát gyorsan visszaeshetnek egy alulvizezett állapotba.
2-3 napig is eltart, mire a rengeteg víz, amit megittunk, a megfelelő formában és útvonalakon eljut a sejtjeinkhez. Azért is szükséges ez a sok idő, mert ha a szervezetünk megfelelő mennyiségű vízzel találkozik, akkor elkezdi azt elraktározni – nem arra készül fel, hogy folyadékmentes időszak következik. A felvizezős napok alatt folyamatosan figyeljük testünk változásait, figyeljük, ahogy tünnek el a jelek. Újra hallunk, visszanedvesedik az orrunk, és egyre jobb a közérzetünk, újra kezd energiánk lenni.
A felvizezés alatt, ha lehet, számoljuk a bevitt víz mennyiségét – ez segítségünkre lesz a jövőben a napi folyadékmennyiség igényünk meghatározásánál. Aztán amikor elkezdünk kevesebbet enni, megszűnnek a “panaszaink”, és tartjuk a napi vízmennyiségünket, akkor mondhatjuk el, hogy mindent megtettünk testünk egyik, ha nem a legfontosabb összetevőjének működéséért. Felvizeződtünk, vagy ha úgy jobban tetszik, benedvesedtünk.