Szeretek a szabadban aludni. Nem sátorban, hanem a csillagok alatt. Anyukám varrt egy csodaplédet évtizedekkel ezelőtt, azt használom ehhez. Igazi ritkaság, nagyon vigyázok rá.
Amikor megérkezem, elkezdem keresni a helyet, ahol aludni fogok. Mindegy, mennyire egyértelmű első látásra, hogy OTT fogok aludni, fel kell mérni a terepet, időt kell hagyni a szemnek, a fülnek, és a szívnek, hogy megtalálja a megfelelő helyet. Nincs rá szabály, hogyan működik ez, egyszercsak belül megszólal valami, a szem is lát valamit, amitől tudom, hogy ott fogok aludni. Más ott a fű, a terep. A másik amire figyelek az égtájak, nekem Nyugat felé jó, ha fekszik a fejem.
Elérkezik az alvás ideje. Elhelyezkedem, először háton, a csillagokat nézve. Megszokom a fekvőhelyemet, hallgatózom, összeolvadok a környezettel. Egy idő után megjelennek a gondolatok – mindig a hely által kiváltva –, végül jönnek a pozíció keresések, a forgolódások, majd egyszercsak bammm, elalszom.
Aki azt hiszi, hogy megeszik az állatok a természetben, az téved. Földanya vigyáz ránk. Az állatok ösztönösen működnek, érzik a szagomat, a testhőmet, ki tudja még mit, és az a helyzet, hogy én vagyok a legnagyobb. Ezt ők is jól tudják. Mivel jó helyen fekszem, mert kiválasztottam, így békén hagyom őket és ők is békén hagynak engem. Kivétel ez alól a szúnyogok, dehát nekik kell a vér. Több felébredés van, kis zajra, motoszkára, érintésre – na meg a szúnyogra, mert egy mindig előkerül belőlük –, de minél többet alszik az ember a szabadban, annál jobban megy. Múlt szombaton fél 11-kor ébredtem fel.
Bár borzasztó kényelmetlennek tűnhet, mégis van egy fantasztikus hatása a szabadban alvásnak. Amikor végre elalszunk, a fáradtság miatt – amit az új, idegen hely, a szokatlan zajok váltanak ki –, nagyon mély álomba kerülünk. Ez csak úgy lehetséges, hogy a testünk ösztönösen megtalálja azt a pózt, ahogy a legkényelmesebb számára, és ilyenkor az a csoda történik meg, hogy az összes izmunk ellazul. Mivel többször megébredünk, ezért ez a folyamat egész éjszaka ismétlődik. Az eredménye pedig nem más, minthogy másnap úgy kelünk fel, mintha vascsővel ütöttek volna egész este. Aki kicsit is foglalkozik gyógyítással, az tudja, hogy a mérgek, méreganyagok kiszabadulásának első jele, hogy mindenhol fáj, vagy csúnya színű, vagy ragyás.
AJÁNLÁS Ha fáj a hátad, próbáld ki akár otthon, amit itt leírtam. Legfeljebb egy paplant tegyél a földre, és feküdj le aludni. Sokáig fent leszel, de miután végre elalszol, mély álmod lesz, ezért még ha a szokásoshoz képest kevesebbet is alszol, sokkal pihentebb leszel másnap, de csak délután, mert először a mérgeknek kell elhagyni a tested. Ez pár óra, egy jó teával rásegíthetsz, utána semmi baja nem lesz a hátadnak.
Kellemes pihenést, gyógyulást.