Korábban már írtam a meditációról (https://egymagusnaploja.hu/szun-szunet-00012/), akkor inkább egy aspektusból szemlélve azt. A napló tovább haladásának szempontjából elkerülhetetlenné vált, hogy tisztán és érthetően beszéljek a meditációról, ezért most szeretném megosztani azt a tapasztalatot, amire az elmúlt 30 évben szert tettem.
Van egy példám, amit el szoktam mondani, amikor a meditációról beszélek.
Képzelj el egy csónakot, amiben ülsz, evezővel a kezedben. Egy nyugodt folyón haladsz, kényelmes tempóban, egyenletesen evezve. Közben nézed a vizet, a hullámokat, a parti fákat, ahogy felröppen egy-egy madár, hallgatod a csendet. Néha az evezővel igazítasz a csónak mozgásán, hogy a helyes irányba tartson, majd evezel tovább. Így haladsz, majd egyszercsak beemeled az evezőt – talán, mert elég sebességet ért el a csónak –, és hagyod, hogy köszönhetően az addigi evezésnek magától sikoljon tovább a vízen. Semmivel sem kell törődnöd, csak gyönyörködsz a tájban.
Amiben most vagy, ez az állapot a meditáció.
Ezt a történetet azért szeretem, mert tökéletesen leírja a meditációba való eljutást. Nézzük mi kell ehhez, hogyan működik.
A meditáció egy állapot [áll]. Ahhoz, hogy egy állapotba eljussunk valamilyen folyamatra [folyik, áramlik] van szükségünk. Sokan itt akadnak el, ugyanis a valódi folyamat helyett a körülményekre [körül, kívül, azaz nem belül] koncentrálnak. Azt gondolják, hogy egy csendes, nyugodt hely, egy füstölő és lágy, halk zene elhozza a meditatív állapotot. Rossz hírem van számukra, legfeljebb segíti az oda való eljutást.
A másik téves nézet, hogy a meditáció az előbb leírt helyzet maga, azaz, hogy kellemes körülményt teremtünk. Ez olyan, mint egy férfi és egy nő, ha meztelenül egymás mellé fekszenek egy ágyban, és még ha nagyon kívánják is egymást, ez az állapot nem fog gyereket eredményezni. Ahhoz igenis szexre van szükség.
Akkor mi a meditáció?
A meditáció a tudatosság megélése.
Az mit jelent?
Nem mást, mint a gondolatok megszüntetését.
Miért van erre szükségünk?
A tibeti lámák azt mondják, hogy az elménket akkor képzeljük el helyesen, ha egy majom elméjéhez hasonlítjuk. Lehet, hogy ez sokak számára visszatetsző, de ezzel nem minősítjük magunkat, hanem az elménk működését írjuk le a lehető legpontosabban. Ugyanis az elménk egy része, folyamatosan fecseg – pont úgy, mint egy majom, aki a napjának, az életének nagy részében, felesleges dolgokat csinál, folyamatosan csak reagálva környezetére.
Ez kívülről nézve rendkívül szórakoztató, megélni viszont már fáradtságos, sokszor zavaró – ahogy ezt mindannyian tapasztaljuk a mindennapjainkban. Elég csak arra gondolni, amikor elfelejtünk valamit, ami percekkel azelőtt még a fejünkben volt, pusztán azért, mert hirtelen felbukkant egy váratlan dolog a szemünk előtt. Vagy összezavarodunk olyan helyzetekben, amikor kiesünk a koncentrációnkból. Ennek a jelenségnek a megszüntetésére alkalmas a meditáció.
Nade, hogyan valósítható meg?
Erről számtalan könyv, írás és videó beszél, mégis azért tartom fontosnak ezt a bejegyzést, mert egyiket sem találtam megfelelőnek. Nagyon sok a körülményekben veszik el, néhány egy félmondattal letudja a legfontosabb részt, sokuk pedig egyszerűen humbuk. Ami mégis hasznos, arról pedig azt gondolom, hogy nem kell egy egész könyvet írni róla.
A leggyakoribb hiba, a meditáció felé tartó úton, hogy egy gondolatot, egy másik gondolattal próbálunk megszüntetni, elfojtani, kizárni. Gyakran tapasztalják egyesek, hogy leülnek meditálni, viszont hamarosan idegesek, zaklatottak lesznek, majd hirtelen “kiugranak”. Ez természetes jelenség, hiszen a fejükben lévő gondolatok megsokszorosodtak – pont ellentétes hatást értek el a gyakorlat által.
Akkor hogyan lehet végülis meditálni?
A gondolatok természetüknél fogva nem önállóak, működésükhöz energia szükséges. Értelemszerűen adódik, hogy ha ezt az energiát megszüntetjük, akkor az a gondolat, ami ebből az energiából táplálkozott, szintén megszűnik.
Azt meg hogyan kell?
A trükk az, hogy valójában nem az energiát szüntetjük meg, hanem az energia irányát, koncentrációját változtatjuk, azaz egy gondolatra elkezdünk egyre kevesebbet figyelni, levesszük róla a fókuszt. Egy idő után azt vesszük észre, hogy egyre kevésbé van jelen bennünk az a gondolat, végül pedig teljesen elfeledkezünk róla, megszűnik. Amint az összes gondolatunkkal végigjártuk ezt az utat, elérkezünk a meditáció állapotába. Gyakorolni ezt a működést kell, nem a meditációt, hiszen, ha jól csináljuk, az magától megjelenik.
Mi ebben olyan bonyolult?
A gyakorlás során arra leszünk figyelmesek, hogy hiába szüntetünk meg egy gondolatot, szinte azonnal megjelenik helyette egy másik, akár több is. Ez természetes reakció, ettől nem kell megijedni és ami még fontosabb, nem szabad feladni. Pontosan azért gyakorlunk, hogy mielőbb meg tudjunk szüntetni gondolatokat, másrészt, hogy az újonnan megjelenők mihamarabb szintén megszűnjenek, sőt, ha lehet inkább meg se jelenjenek, létre se jöjjenek.
A meditáció gyakorlása során ez a folyamat a legfontosabb, és csak az elég kitartók és türelmesek fogják megtapasztalni a tiszta tudat állapotát. Ugyanakkor amikor elérik azt, képesek lesznek egyszerre, több síkon létezni és ezen a létezésen keresztül tapasztalni.
Ennyi.
Hasznos tanácsok
Ha már valaki eljutott ebbe a tiszta állapotba, de még csak a füstölős, félhomályos környezetben gyakorolt, akkor “vigye ki” a természetbe, az utcára, a mindennapokba a tudását, hiszen a meditáció nem körülményekhez kötött. Sőt, annál erősebb a gyakorlás, minél zavaróbb környezetben vagyunk képesek eljutni oda. A teljes megvalósulást pedig az jelenti, ha valaki folyamatosan a meditáció állapotában képes létezni.
A meditációnak létezik egy speciális formája, amikor nem a kiüresedés a cél, hanem a meditációnak tárgya van, azaz meditálunk valamin. Ebben az esetben a gyakorlás folyamata megegyezik a fent leírtakkal, viszont a meditáció tárgyát végig megjelenítjük magunkban vagy pl. egy képen nézzük, a fókuszt folyamatosan rajta tartva.
Ha valaki gyakorol egy adott meditációt, azaz a megfelelő testhelyzetben és módon mantrázik, a tudatában tartva a meditáció tárgyát, akkor ott a meditáció az, ami a mantrázást követi. A tibeti szövegek ezt úgy írják le a gyakorlat végén, hogy:
…és most maradj ebben az állapotban, amíg csak tudsz.
Végezetül szeretném egy jókívánsággal zárni ezt a bejegyzést, mindenkinek eredményes gyakorlást kívánva. A tibeti pudzsák (pudzsa = gyakorlat) sokszor így zárulnak:
Váljék minden érző lény javára, hogy velem együtt, mielőbb érjék el a megvilágosodást.