A csízióról már volt szó régebben (https://egymagusnaploja.hu/csizio-00010/). Nagyapámtól tanultam és kaptam ezt a szót, anélkül, hogy tudtam volna mit jelent. Honnét is jön a csízió?
Még réges-régen, amikor táj csi-zni jártam a Városligetbe, az egyik gyakorlás után páran nagy beszélgetésbe kerültünk, ezért beültünk valahova. Itt az egyik srác megemlítette, hogy gyűjti a csi-t vagy csí-t tartalmazó magyar szavakat. Hirtelen elővett egy füzetet, amelyből felolvasta őket, számomra meglepően sokat. Csík, csiga, csillag, csindaratta, stb.
Ami érdekes volt, hogy minden szó valamilyen módon az energiát jelölte. Először nem értettem, de elkezdte magyarázni, inkább megmutatni. A csík például egy egyenes irányú energia, ami hirtelen megáll. Például egy ütés, de lehet egy autó féknyoma is, az ráadásul csi-korog.
A csi-ga házának vonala. A csillag fénye. Érted már? A csi vagy inkább csí energiát jelöl. Később tudtam meg, hogy a (főleg) kozmetikumokból ismert Q10 is ugyanez az energia. A Q maga a csí. Erő, életerő. A csízió pontosan és tökéletesen értelmezi magát. Egy energia (csí) és egy képző (-ció, -zió). Azt is mondhatnánk csízni, használni a csít.
A múltkor, egy teljesen hétköznapi helyzetben, azt vettem észre, hogy bár csak felületesen figyelek oda, mégis haladok. Sőt, többször utólag jelent meg egy gondolat, hogy „jaj, ez most hogyan is történt?”, vagy „tyű, az úgy tényleg jó volt?”. Belelazultam a helyzetbe, és miközben hagytam, hogy a folyamat szinte magától menjen – hiszen tökéletesen működött –, valahogy mégis képes voltam figyelni a gondolatokra, amik próbálták megrágni és értelmezni azt, ami történik.
Nem sikerült nekik. Egy pont után mindig beleakadtak valamibe, sőt lelassították, esetenként pedig akár magát a folyamatot is annyira megakaszották, hogy kiestem belőle. Szerencsére éber voltam, és a gondolatokat egy vállrándítással félreseperve, újra visszakerültem a simán-működik-de-fogalmam-sincs-miért állapotba.
Elfogadtam ezt így. Utólag, amikor volt lehetőségem újragondolni azt, amit történt értettem meg, hogy ez csízió volt, csak közben láttam, hogy mi történik. Azt továbbra sem, hogy miért, vagy inkább hogyan. Talán nem is kell. Pont ez a titka.
Miközben figyelem és követem a jeleket,
egyszerűen hallgatok az ösztöneimre,
és elhiszem, hogy képes vagyok rá,
hagyom, hogy megtörténjen.