avagy Használati útmutató a naplóhoz
Erről még eddig nem írtam, pedig talán enélkül nincs is értelme az egésznek. Miért van ez a napló? Mihez kezdj vele? Egyáltalán, hogyan használd?
A legfontosabb információ, hogy itt nem sztorikat (pláne másokét) mesélek el kiszínezve és dramatizálva, hogy nevess rajta vagy pont, hogy elérzékenyülj. Ez itt nem az a fajta izé, mint amikor húzogatod az ujjad a mobilod kijelzőjén, vagy a nap végén ledöglesz a kanapéra, és a képernyőt bámulva nyomogatod a távirányítót. Közben azt gondolva, hogy átéled azt, amit látsz, hogy holnap már ne is emlékezz rá, mert 999 hasonló vagy ugyanolyan jött szembe. Arra végtelen számú melléktermék van a különféle médiákban.
Nem azt akarom, hogy valami végre történjen, mindenféle hatás nélkül, és nem akarok élményeket adni sem, hiszen nem is tudok. Azt neked kell megteremteni, sőt csak Te tudod megteremteni magadnak.
Bizony! A felismerések, és az élmények forrása Te magad vagy. Ezért, ha a fent leírt módon próbálod olvasni a naplót, nem fogod érteni, sőt valószínűleg zavarni fog, és még az is lehet, hogy felzaklat.
Ahogy a bemutatkozásban is írtam, ez a napló egy különleges hely.
Rendszeresen hallom különféle emberektől, hogy valami hiányzik az életükből, unatkoznak, illetve ide tartozik még a „fáradt vagyok” is (tisztelet a kivételnek). Persze azt állítják, hogy klassz az életük. Hosszan tudnak mesélni utazásaikról, és az élményekről, amikre befizettek. Aztán egy idő után, ha képesek egy kicsit beljebb engedni, mindegyik elárulja, hogy valami mégis hiányzik.
Elmondom mi hiányzik: Az, hogy csináld!
Előre elkészített élményekért fizetsz, és próbálod magaddal elhitetni, hogy hű, de klassz volt. Olyan dolgokra próbálod ráerőltetni az élmény szót, amit már az is un, aki eladja neked…ezredszerre. Mástól hallott, túlbiztosított, unalomig kipróbált, megkopott felületű művalóságban utazol ezer kilométereket műélményekért, néha vagy sokszor értelmetlenül sok pénzt kiadva érte. Minél inkább vágysz rá, minél inkább hiányzik az a valami, annál többet.
Sajnálom, ezt valakinek ki kellett mondania. Ezért is van ez a napló. Meg azért, hogy összekössön a valósággal, a valódi élményekkel. Amik tudod hol kezdődnek? Benned.
Te vagy a kulcs.
Az itt található írások a tudást hordozzák magukban, és Te vagy az, aki ezt a tudást képes bölcsességgé változtatni, átalakítani, transzformálni. Valószínűleg ez hiányzott az életedből.
Miközben olvasod az írásokat, engedd beléjük magadat, figyeld meg, mit érzel, mi jelenik meg benned. Gondolkodj el, idézz fel emlékeket, képeket magadban, és végül nézd meg, az egész mit vált ki belőled.
Garantálom, hogy emlékezni fogsz mindegyik utazásodra!
Minden emléked valami élményhez kötődik – pont azért, mert akkor éppen csináltál valamit, nem csak beszéltél róla vagy nézted, ahogy mások csinálják. Ezáltal kiléptél a komfortzónádból, és így nagy örömben részesültél vagy éppen nagy fájdalmat éltél át. Csak akkor fogsz emlékezni arra, ami történt, ha az a sajátod, és csak akkor lesznek a sajátjaid, ha Te magad hozod létre és éled át őket.
Ezért kezdtem el leírni a felismeréseimet és a tapasztalataimat, hogy megosszam Veled. Azért, hogy más szemmel láss, és Te is tudd, hogy lehet, hogy hogyan lehet másképp csinálni dolgokat, hogyan lehet másképpen élni.
Indulj el!
Ne csak nézz, láss!
Ne csak olvasd, éld át!
Kezdj hozzá, állj neki, fedezd fel!
Próbáld ki, aztán ismételd meg újra és újra, azaz gyakorolj!
Vár az Út…a Te saját Utad.