Furának tűnhet a cím, de ha tovább olvasol hamarosan megérted mennyire fontos kifejezés ez, mivel segít a fogalmak megszüntetésében. Miért hasznos ez, egyáltalán hogyan lehet fogalmak nélkül kommunikálni?
A buddhizmus a 7. században jelent meg Tibetben, amikor az arab birodalom betört India területére, és az ott élő „hitetlenek” vallását próbálta megszüntetni. Templomokat, szobrokat döntöttek le, szent írásokat égettek el. Ennek esett áldozatul rengeteg Buddhától származó tanítás is. Ami megmaradt, azt a tibeti fennsíkra menekítették fel szerzetesek.
Az úgynevezett dharma királyok felismerték a tanítások jelentőségét, és a fennmaradt írásokat összegyűjtve próbálták megőrizni azokat, ezért fordítókat hívtak Görögországtól Kínáig. Ám ehhez egy olyan nyelvre volt szükség, ami megfelelő szinten képes megőrizni és rögzíteni a tanításokat. Ekkor alakult ki a tibeti nyelv írott formája.
A tibeti nyelv további érdekessége, hogy nincsenek benne fogalmak. Bizony, számunkra nehezen elképzelhető ez, talán beszélgetni sem tudnánk ezek nélkül egymással. Mégis, hatalmas előnye van ennek a megoldásnak: a félreértések nélküli a kommunikáció.
Érdekes megfigyelni kívülről, hogyan zajlik egy beszélgetés, még ha nem is értjük, nem is tudjuk miről szól. Van egy íve, pontosan követhető hol tartanak a beszélő felek. Bizonyos időközönként pedig felbukkan a jógyere kifejezés, ami valami olyasmit jelent, hogy:
– Úgy érted, hogy?
Tehát amikor a hallgató úgy gondolja, megértette miről beszél neki a beszélő, akkor a jógyere kifejezéssel jelzi, majd saját szavaival visszamondja az elhangzottakat. Ezek után a beszélő kiegészíti, elismétli a mondanivalóját. Egészen addig megy így a beszélgetés, amíg a hallgató teljességgel megérti a beszélő mondanivalóját.
Ekkor egy csúcspont következik a beszélgetésben, ami egyértelműen érzékelhető. Ilyenkor tudja mindkét fél, hogy a hallgató megértette a beszélő szavait, ugyanaz a kép kialakult benne is, azaz pontosan ugyanarról beszélnek.
Még ha hosszadalmasnak is tűnik, nagyon érdekes, és hasznos működés ez, hiszen teljességgel kiküszöböli a félreértéseket. Sőt, a beszélgetés során a hallgató egyfajta tanuláson megy keresztül, hiszen addig szükséges kérdeznie, amíg mindent meg nem ért, amit a beszélő elmond, helyesebben mondva átad számára.