Einstein #00029

Ugye Buddhával volt egy kis konfliktusunk a nyáron (https://egymagusnaploja.hu/buddha-elfeledkezett-rolunk-00014/), ezért életemben először spirituális magányba kerültem. Eddig mindig szembe jött, adódott, mondták, kit lehet vagy kell szeretni, tisztelni, de már túl vagyok rajtuk, és végre bennem merült fel az igény: Kell egy Mester! Ahogy egy csomó dolog is hirtelen elkezdett kelleni, mintha eddig valami eltakarta volna a szememet.

Egyszercsak megérkezett Ő. Egyszercsak végre valaki elkezdte csavarni az agyamat. Végre valamin gondolkodni lehetett. Méghozzá ezt nem kintről plántálták belém, én választottam. Nem volt vele célom, egyszerűen csak érdekes volt, hogy tényleg, mi lehet az, hogyan működik, mi lehet a megoldása, mit okoz? Volt egy képlet hozzá vagy valami, amiből ki lehetett találni, meg lehetett érteni, el lehetett jutni a végére. Utána pedig vittem magammal, felidézve újra és újra, de felismerve, hogy a múltkor még értettem, de mégis, ha magamtól kell elmondani, akkor hogyan is van? Próbáltam emlékezni rá, és mélyről, nagyon koncentrálva, össze kellett rakni valamit, sokszor újra kezdve, mert többször is elakadtam. Hirtelen felismertem, hogy eddig ez hiányzott.

Semmi nem volt komoly, semmi nem volt mély, semmi nem mozgatott meg eléggé. Ráadásul ez olyan valami, amit, ha nem csinálok meg, akkor sincs semmi, de ha végiggondolom, akkor lesz egy felálltam-a-dobogó-legfelső-fokára érzés, hogy aha! Megértettem valamit, amit újra és újra el tudok mondani, sőt beépül a mindennapjaimba, újraértelmez dolgokat, új kapukat nyit meg. Végre valami tágítja a tudatomat, hozzám ad. Ha egy kicsit is valami fáj, unatkoznék vagy bármi van, amitől egy pillanatra is azt gondolnám, hogy nekem rossz, nekem a legrosszabb, akkor valami einsteini kell, mert azonnal lelassulok és észhez térek, koncentrálttá válok, élek.

Amikor nagyon alaposan elmagyarázták az E=mc2 képletét, akkor felkiáltottam: én ezt gyerekként tudtam! Amikor elkezdtem meditálni tinédzser koromban, akkor tökéletesen megvolt, és megvan a mai napig.
A sok energia összesűrűsödik, abból anyag lesz, és ahogy tovább sűrűsödik abból atom, azokból egyre több, és az energiák ahogy úgy ott vannak, ahogy mozgatják és gerjesztik a folyamatot, úgy fogják összetartani és kialakítani belőle a valamit. “Csak” Einstein ezt fordítva mondta, azaz, ha pl. egy atom tömegét megszorzod a fénysebesség négyzetével, akkor megkapod mennyi energia található benne, mennyi energiából áll össze.

Zseniális. Ő az én Mesterem.
Mert Ő anyagban, energiában, térben és időben gondolkodott, meg fényben, fénysebességben. A lehető legnagyobb sebességgel gondolkodott! A világegyetem határainál járt – mekkora tudata, mekkora aurája lehetett annak az embernek. Benne volt az univerzum.

Aki ilyen távlatokban gondolkodik, na az már valami, attól érdemes tanulni.

Neked van Mestered?

Eléggé megmozgat?

Einstein #00029” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások