Létezik egy fogalom, amit egyre ritkábban használunk, hallunk. Régen ez volt maga az egység, és nem csak arról szólt, hogy pár szám össze van válogatva. Amiről beszélek az az album.
Manapság már nem kell a lemezt megkeresni a polcon, elővenni, kivenni a tokjából, kiszedni a papírtokból, feltenni a lemezjátszóra, megtörölgetni, majd eltalálni a tűvel a lemez szélét. A kazettát sem kell előszedni, kivenni a tokjából, megvárni amíg a deck komóóóóótosan kinyitja az ajtaját, betenni a kazit, aztán visszatekerni az elejére – vagy ami még idegesítőbb volt, megkeresni egy számot, teker, stop, play, teker, stop, play, teker, stop, play.
A zenehallgatás mára egy idegbeteg tevékenység lett. Egy csomó platform áll rendelkezésünkre, elég pár karaktert bepötyögni és már tolja is végtelen számban a rendszer az előadókat, a számokat, az albumokat egyszerre. Aztán – persze, csak ha kibírtuk addig, hogy végighallgattuk az adott számot – már jön is a következő nóta, még ha nem is akarjuk. Mivel ezt az egészet algoritmusok működtetik a háttérben, ezért sosem lesz elég jó, hiszen azok robotok. Egy idő után elkezdünk össze-vissza ugrálni a zenék között.
Az albumok pont arról szóltak régen, hogy egy előadó mondanivalóját, egy korszakát zárták le. A fizikai terjedelem korlátja miatt, csak bizonyos mennyiségű számok kerülhettek egy lemezre (vagy kazettára). Ráadásul mindkét formátum mindkét oldalát használtuk, így a közepén meg kellett fordítani azokat, ezzel egy kis szünetet (https://egymagusnaploja.hu/szun-szunet-00012/) teremtve. A feljebb leírt ceremóniák is arra voltak jók, hogy időt hagyjunk a zenehallgatás felkészülésére, élvezetére. Arról nem is beszélve, hogy voltak jó és rossz albumok.
A rossz albumok a lemezgyár megkeresésére készültek, szerződés alapján, időre. Volt rajta egy-két sláger, a többi töltelék, esetleg bemutatták az előadó valódi arcát egy szám erejéig, az volt mindig a furcsa, de szerethető nóta. A jó albumok viszont tökéletes egységet képeztek, volt mondanivalójuk, ritmusuk, gyors után lassú szám, felépítve az egészet a slágerig (sokszor a 7. szám volt az), aztán lecsengetve, hogy szépen váljunk el.
Neked melyik (volt, vagy még mindig) a kedvenc albumod?