Karácsonyra.
A világ legegyszerűbb dolgáról fogok most beszélni. Arról az állapotról, amikor valakinek van. Mindegy, hogy miről van szó, és az is mindegy, hogy mikor történik ez, ugyanis ez az állítás mindig csak a mostra igaz. Bármikor megváltozhat, megfordulhat a helyzet.
Amikor valakinek van, mindig az a kérdés, hogy mihez kezd vele? Ahhoz, hogy erre válaszoljunk, vegyük észre, hogy egy újabb kérdés merül fel, miszerint hogyan jutott hozzá? Évekig tartó hosszú, kitartó munkával, saját maga hozta létre, vagy sétált az utcán, és ott feküdt előtte, netán elvette valakitől.
Azért fontos ez a kérdés, azaz a birtoklás tisztázása, ugyanis ez meghatározza az adott dolog felhasználását, ami érdekes módon annál inkább ragaszkodássá alakul, minél kevésbé a saját teremtménye az adott személynek.
A teljes megoldáshoz még szükségünk van a Fényre, azaz, hogy az adott személy mennyire felvilágosult. Mennyire van tisztában vele, hogy akinek valamilye van, azzal mit kell kezdeni. Rendelkezik a megosztás, méginkább az adás képességével, vagy gőgösen, zsugori módon megtartja magának, hencegve vele.
Persze az ilyen emberek nem értik, hogy azzal, hogy tartogatják a dolgokat, micsoda erőket akasztanak meg. Kiveszik magukat a Nagy Körforgásból, ezért is kezdenek el gyarapodni. Ez általában anyagi gyarapodást jelent. Vagy a pénztárcájuk hízik, vagy a testük, esetleg mindkettő.
Fogalmuk sincs, hogy ugyanaz történik velük, mint amikor egy folyón úszó fatörzs egyszercsak megakad. Hatalmas feszültséget generál, szeli a vizet, duzzasztja, és idővel egyre több uszadékot halmoz fel magán, a végén már hangos robajt okozva működésével.
Nem tudják, hogy anyagias gyarapodásuk oka a Szellem elköltözése belőlük. Elveszítik kapcsolatukat a környezetükkel, leválnak, persze az is kilöki őket. Idővel pedig már csak arra büszkék, hogy nekik van. Egy idő után már azt sem tudják miből és mennyi, az meg nem is érdekli őket, mit kéne vele csinálni. Beleragadtak a VAN állapotába.
Ne feledjétek. Amikor valaki valamire szert tesz, lesz neki, azaz jelen időben mondva van, akkor az is, mint minden dolog az Univerzumban, okkal történik. Azért kap, hogy adhasson, adjon.
Tehát nem a tulajdonlás, a birtoklás a lényeg, nem a versengés, a hencegés, hogy nekem eggyel több van. Ezt csak azok gyakorolják, akik nem ismerik a Fényt.
A feladat az, hogy nézd meg, ki az, akinek szüksége van arra, amid van, és oszd meg vele, add neki, sőt, ha teheted, tegyél hozzá még egyet. Rád van bízva mikor, kinek és mennyit adsz abból, amid van.
Sokan, akik nem ismerik a Nagy Körforgást, félnek adni, mert azt hiszik, hogy akkor nekik kevesebb lesz, hogy onnantól megfordul a játék, és ők lesznek hátrányban. Ostobák. Általában ugyanezek a személyek használják fennkölten és kárörvendőn a karma kifejezést, a saját gyarapodásukra. Azt a működését már nem ismerik a karmának, hogy ha adsz, akkor kapsz is.
Hamarosan karácsony. A rengeteg sötétben élő, kapzsi, zsugori lény között gyújtsd meg Te is a Fényt magadban. Tedd félre az anyagiakat, és gyakorold az adást. Nem az érték a fontos. Akinek teheted adj. A legszebb, ha Te magad készíted el. Lehet az egy kézzel írott üzenet, egy tiszta, fehér lapon, és ha még rajzolsz is hozzá meglásd, örömet okozol vele.
Írd le mi van benned. Írd le mit szeretnél. Írd le, mi bánt. Írd le, szerinted hogyan lenne jobb. Aztán rajzolj hozzá egy szívet, egy mosolyt, a Napot. Bármit, ami jön, csak adj.
Boldog karácsonyt mindenkinek!
@br@k@d@br@
Ha beírod az e-mail címed, többé nem kell figyelned mikor jelenik meg új írás.
Mindig benne lesz a postafiókodban.