Vacsora közben a Fővám téri Vásárcsarnok került szóba. Meséltük az emlékeket, aztán valakinél felvetődött, hogy akkor is oda járt, amikor több kilométernyire lakott, mindig onnét cipelte a dolgokat. Amikor megkérdeztem miért, a válasz az volt: „Mert azt mondták, hogy az jó.”
Sokan, sokszor működnek így. Kialakul valami, mert valaki ajánlja, valahol hallotta, aztán egyszer kipróbálta és azóta is oda jár. Ezért utaznak át nők a város másik felére, mert ott a fodrászok, körmösük. Ezért ingáznak emberek napi kétszer egy órát, mert ott a munkahelyük. Megszokták.
Amikor meghallottam a választ, megint a Dharma jutott eszembe. Ott az a működés, hogy ha találkozol egy Tanítóval, véletlenül beesel egy meghatalmazásra, vagy valahogy kapcsolatba kerülsz a Buddha tanításaival, és elkezd érdekelni, előbb-utóbb felmerül a kérdés (elsősorban magadban), hogy akkor buddhista vagyok? Vagy nem? Ez már az?
Erre van egy nagyon bölcs válasz. Bizonyosodj meg róla! Tapasztald meg, kérdezz, gondolkodj el, és ami a legfontosabb: döntsd el Te magad. Egy jó Tanító nyíltan megmondja, hogy sose fogadd el, amit mond. Még az is lehet, hogy viccesen hozzáteszi azt, hogy lehet, hogy csak át akar vágni.
Sőt, a Dharma három szinten különbözteti meg a hozzáállásunkat. Az első szinten vannak dolgok, amik megfognak, amiket elhiszünk, a második szinten már egészen beleengedjük magunkat, és a harmadik szint az, amikor teljességgel tudjuk, és hisszük, amit a Tanítás állít. Megértettük, megtapasztaltuk, befogadtuk, a részünké vált. A harmadik állapot elérése természetesen hosszú folyamat, melynek során akár többször is változik a belső vélemény.
Eltanulva ezt a működést lehetséges olyan rendszer, még inkább életmód kialakítása, melyben megszabadulhatunk a bennünket irányító külső erőktől. Ahol a saját, valódi igényeink megtalálása és kialakítása válik céllá. Tehát érdemes minden esetben megkérdezni magunkat, miért is ragaszkodunk helyekhez, emberekhez. Valóban mi választottuk őket? Valóban rájuk van szükségünk? Van másik lehetőség, ami lehet, hogy jobb?
Amíg nem válaszolunk ezekre a kérdésekre, és még inkább nem teszünk azért, hogy megvizsgáljuk a többi lehetőséget, addig nem lehetünk biztosak benne, hogy létezésünk önmagunkról szól.