Sokáig nem értettem a tudatosság szó jelentését. Volt ereje, több érdekes dolog kapcsolódott hozzá, hallottam misztikus módon róla, használták felszólító módban, de igazából sosem tudtam hova helyezni, mit kezdeni vele. A múltkor az interneten beleszaladtam egy történetbe, ami ennek a bejegyzésnek a megírását inspirálta.
Az alábbi történet jó példa arra is, hogy egy tanítás bárhonnét érkezhet. Miközben persze fontos mikor, hol és kitől jut el hozzánk, sok esetben mégis mindegy milyen formában tárja fel előttünk a választ. Ha képesek vagyunk meghallani, minden esetben segíteni fog kimozdulnunk, továbbhaladnunk.
A rendőri túlkapásokról folyt egy beszélgetés, azon belül is a körforgalom elhagyásakor az index használatát ellenőrizték, illetve próbálták az autósokat lehúzni, ennek hiányára hivatkozva.
Az egyik hozzászóló leírta, hogy Ő is ugyanígy járt, kikanyarodott, ott álltak a rendőrök, megállították, közölték vele, hogy nem indexelt, ezért ott helyben 10 000 Ft, vagy eljárást indítanak ellene, ami 60 000 Ft. Még azt is leírta, hogy próbált visszaemlékezni, és szerinte indexelt, de inkább kifizette a büntetést, majd továbbhajtott.
Nem hagyta nyugodni a dolog, és később, amikor hazaért, megnézte az autójában található fedélzeti rögzítő felvételét. Visszatekerte a kérdéses körforgalomig, ahol azt látta, hogy indexelt – tehát feleslegesen fizetett olyan vétségért, amit nem követett el.
A történet tanulsága nem 10 000 Ft, az már csak következmény. A kérdés az, hogy mit csinált, hol járt fejben, még inkább hol volt a tudatossága a vezetés közben alanyunknak? Mire gondolhatott, hol kóboroltak a gondolatai, merre járt a lelke?
Illetve ha így vezet, ilyen nem tudatos állapotban – és abból, amilyen könnyen belement a nem elkövetett büntetésbe tudhatjuk, hogy ez a működése nem először fordult elő, azaz valószínűleg rendszeresen megtörténik vele –, akkor hogyan zajlik az élete? Mi az ami megmarad benne, amire emlékszik, amiből dolgozni tud?
Később is beugorhatott volna neki a válasz, mert van ilyen. Az ember a homlokára csap, és biztosan tudja – hiszen látja belül, magában –, hogy ó igen, indexeltem. Nála ez sem működött, meg kellett néznie a felvételt, hogy tudja a választ.
Az életüket így élő személyek nem haladnak, megrekednek. A fejlődéshez emlékezni kell, és az emlékezés alapja az önazonosság, a most. Ez azt jelenti, hogy abban a pillanatban, amikor cselekszem, egyrészt pontosan tudom, hogy miért teszem azt, amit csinálok, másrészt magában a pillanatban is jelen vagyok, megélem. Követem a történést, és ha szükséges, változtatok rajta. Mindeközben rögzítem is azt, ami történt, mert később fontos lehet, fontos lesz.
Odafigyelek arra, amit csinálok.
Ez a tudatos működés, csak így lehetséges fejlődni. Ezzel a módszerrel tudunk építőköveket gyártani pillanatról-pillanatra, hogy aztán ezeket egymásra rakva magasabbra juthassunk.
Teljesen természetes, ha most ezt olvasva azt gondolod, hogy ez nehéz. Hogy ennyi figyelem nincs is. Hogy ez rengeteg energia, és gyorsan tele lesz a fejed.
Igen így van. Igazad van.
Ugyanakkor ebben a dologban is a kulcs, a gyakorlás. Minél többször vagyunk képesek a tudatosság állapotában tartózkodni, annál egyszerűbb lesz számunkra ez a működés, annál könnyeben gyártjuk le életünk építőköveit.
@br@k@d@br@
Ha beírod az e-mail címed, többé nem kell figyelned mikor jelenik meg új írás.
Mindig benne lesz a postafiókodban.