Időként, amikor találkozunk valakivel, váratlanul megjelenik egy szikra. Teljesen mindegy, hogy házasságban, kapcsolatban élünk, vagy szingli szólózunk, ilyen előfordul. Most arról lesz szó, amikor nem elnyomjuk ezt a pillanatot, hanem beleengedjük magunkat.
Számomra ezek emberi találkozások, játékok, ahol azt nézem, mi az, ami felkelti a kíváncsiságomat, mi az, amit a másik fél megmozdít bennem, amit kihoz belőlem – és vica versa. Mitől vagyok képes hirtelen nyitni valaki felé. Pláne érdekesek, és rendkívül hasznosak ezek a helyzetek a kapcsolatunkra rávetítve.
Sokszor persze nem véletlenül pattan ki a szikra. Kiszemelt áldozatok vagyunk, és tudatos vagy reflexszerű működéssel találkozunk, bár ez általában csak később derül ki. Éppen ezért, az ilyen jellegű találkozások generátorai többségében olyan emberek, akik keresnek, gyakran váltanak kapcsolatot, főleg szinglik (az a fajta szingli, akinek bonyolult kapcsolata, ágyasa és randija is van, ha nincs akkor lesz).
Ők általában könnyen nyílnak meg mások előtt, imponálnak, eleinte félreérthető, aztán akár félreérthetetlen utalásokat tesznek, majd egy idő után – ami sokkal hamarabb bekövetkezik, mint gondolnánk – akarni kezdenek. Teljesen eltérő, ki mennyire mutatja, fejezi ki az akaratát, de biztosan kapni akar valamit. Részemről jellemzően itt ér véget a játék, itt szoktam kilépni a ezekből a szituációkból.
Érdekes, hogy a kommunikáció megszüntetése elég ilyen esetekben, a másik fél tökéletesen tisztában van vele, hogy eddig tartott a szikra, ennyi volt a pillanatra felkapó láng, ennyi szusz volt ebben a szituációban.
Az így működő emberek az akaratukat, a vágyaikat próbálják megvalósítani, és a sokadik ilyen eset után jöttem rá, hogy nagyon fontos hagyni őket ennek elérésében! Legalább a próbálkozásaiknak teret engedni. Amíg nem valósíthatják meg az elképzelésüket, azaz csúnyán mondva nem próbálhatják ki maguknak a másikat, addig feszélytelen, epekedő vágy kínozza őket a másik iránt.
Szóval vagy az elején – a nagyon elején, az akarat megjelenésekor – kilépsz, vagy benneragadsz. Ez azt a veszélyt is magával hordozza, hogy egy olyan működésed kapcsol be, ami valamit talál a másikban. Nem teljesen az eredeti elképzelést, de lehet, hogy már régóta nincs senki melletted, és hát tulajdonképpen tetszik, meg jófej, vannak vicces beszólásai…szóval végülis jó lesz.
Ezek a kapcsolatok szoktak évekig elnyúlni, amíg legalább az egyik fél rá nem jön, hogy hoppácska, ez nem az, amit eredetileg szeretett volna. Persze addigra valamelyikük tökéletesen beteljesíti a vágyát, és az azt megformáló személy segítségével felismeri, hogy semmi köze ahhoz a kapcsolathoz.
Ha ilyen esettel találkozol, jussanak eszedbe a Mágus szavai:
“Akarlak” – mondja az én,
de általában nem az enyém.