Gyerekkoromban sokszor gondolkodtam rajta, hogy hova lettek a régi birodalmak. Az is érdekelt, hogy honnét jön az a sok por, föld, ami betemeti az előző civilizációkat, épületeket, amiket fel kell tárni. Aztán pláne az érdekelt, hogy ezek az épületek hogyan tudnak eltűnni. Mert ugye azt láttam mindig, hogy vagy felújítanak valamit vagy lebontanak valamit, de nem szokták úgy hagyni…pláne addig, hogy több méter föld kerüljön rá.
Az iskolában bevallom nem voltam történelem rajongó. Nem láttam és értettem az összefüggéseket, és elvarázsolni is csak egy kincskeresős film tudott. Aztán ahogy teltek az évek, elkezdtem látni és érteni azt, ami történt, ami történik, az ismétlődéseket, a korok változásait, a kultúrák hatását és az eltitkolt információkat.
Ez az egész arról jutott eszembe, hogy egy Nagy Sándorról szóló dokumentum sorozatot néztem minap. Elképesztő, hogy 2400 év alatt egy virágzó kultúrából semmi sem maradt. Nemhogy információ, de még az emléke sem. Elképesztő, hogy sivatag és porhalmok állnak most ott, ahol egykor olyan birodalmak léteztek, hogy egy harminc év körüli férfi fogta magát és 4000 km-t utazott a katonáival a legendák és a kincs miatt.
Szomorú, hogy nem ismerhetek rengeteg történetet, embert és leletet, mert eltűntek, megsemmisültek, kihaltak. Sajnálom, hogy nem ismerhetem az igazságot, mert emberek, uralkodók, birodalmak és eszmék tűnnek fel, irtják ki egymást és néha magukat, mindezt a vágyak miatt.
„A szenvedést a vágyak okozzák”
Buddha