Már nem is emlékszem, hogyan került képbe a tízparancsolat. Talán az emberi jellemről és az emberi bűnhődésről volt szó. Aztán ahogy elkezdtem felidézni a parancsokat, valami nem stimmelt.
Kőbe vésni dolgokat mindenképpen hosszú távú tervezést mutat. Viszont akárhogy is próbáltam odaképzelni magam a Sínai hegyre, ahogy Jerry Bruckheimer rendezésében, drámai zenei aláfestés mellett Mózes felmutatja a két kőtáblát, valahogy nem ment, nem működött.
Nyilván 21. századi emberként voltam ott. A mai emberek már nem istenfélők, és mindennapossá váltak az átverésekről szóló figyelmeztetések. Nem hiszünk el dolgokat csak úgy. Aztán meg ez a parancsolgatás. Tíz parancsolat. Így kell élned, ezt kell betartanod.
Az USA-ban szerintem azonnal feljelentenék több államban a Mózes nevű egyént, és biztosan indulna egy mozgalom, ami csakazértis ellenállna a kőtáblákra vésett kijelentéseknek. Megváltozott a világ.
Ahogy ezt az egész helyzetet morzsolgattam magamban, oda lyukadtam ki, hogy nem is rossz, nem is hülyeség ez a tízparancsolat. Rövid, érthető, követhető, ráadásul Istentől van (legyen az bárki vagy bármi), szóval elkezdtem keresni a megoldást. Mi ez? Mire lehet használni?
Így hasított belém a felismerés. Szerintem elrontották a szinkront. Persze ez vicc, de arra gondolok, hogy ha sem a szereplőket, sem az eseményt, sem magát a kőtáblákat és azok tartalmát nem bolygatjuk, viszont a narrációt kicseréljük, egészen érdekessé, sőt értékessé válik az üzenet.
Ha nem azt mondjuk, hogy parancsolat, hanem mondjuk ajánlás, amit ha betartasz, akkor eléred, megvalósítod Isten országát. Tíz ajánlás a boldog élethez.
Ha nem mondjuk azt, hogy vétkes vagy, ha nem tartod be, hanem inkább véleményezzük egymás működését, beszélgetünk róla, segítjük egymást, hogyan lehet teljesíteni a tíz pontot.
Ki szeret úgy nekiindulni bárminek, hogy a nyakába kap egy adag dolgot, amiről azt sem tudja, hogy eszik vagy isszák, aztán a mindennapokban oldja meg, hogy bizonyos helyzetekben ellenálljon a kísértésnek? Tanítás, kifejtés, weboldal, YouTube videó nincs, csak tiltás. Ne csináld ezt, ne csináld azt.
Egyszerűen nem lehet az emberekre ilyen – valójában semmilyen – terhet rakni, megfelelő előkészítés, oktatás, tanítás nélkül. Ha mégis ezt tesszük, egy dologban biztosak lehetünk: az akarat, a vágyak, az egó utat tör magának, és mindegy milyen áron, de persze, hogy a Sátán győzedelmeskedik. Nem tart itt az emberiség, hogy ilyen feladatokat, ilyen súlyokat értelmezzen, meglépjen.
Ugyanakkor, ha azt mondjuk, hogy ez egy ajánlás, és aki magától eléri, teljesíti mind a 10 pontban leírtakat, az elér egy szintet. Tisztábbá, nemesebbé válik. Ebben az is a jó, hogy mindenki a saját képességeinek, lehetőségeinek megfelelően fejlődhet.
„Képzeld, már évek óta figyelek arra, hogy …” – mondhatná büszkén bárki.
Azt hiszem sok esetben működhet ez a fajta szemléletváltás. A kötelező feladat, tiltás, büntetés helyett, lehetőséget, célt adni mindenkinek. Támogatni, bátorítani az Úton történő haladásra, és ami a legfontosabb, amikor azt teljesíti, ahelyett, hogy elintéznénk egy „jól van, ez volt a dolgod” morgással, megünnepelhetnénk egy emlékezetes eseménnyel.
Igen, hiszem, hogy így működne. Talán a keresztény egyháznak is érdemes lenne ezt a párezer éves üzenetet újraértelmeznie. Talán a hívők is újra Isten felé fordulnának.
@br@k@d@br@
Ha beírod az e-mail címed, többé nem kell figyelned mikor jelenik meg új írás.
Mindig benne lesz a postafiókodban.