for Alice
Minap egy tinédzser kért segítséget tőlem. Nem ismertük egymást, és csak telefonon keresztül értekeztünk. A harmadik megoldáshullám közepén jöttem rá, hogy nem fogok tudni segíteni neki, egyszerűen nem tudtam egy klikkeléssel működő megoldást a számára.
Miután letettük a telefont elgondolkodtam az egész beszélgetésen. Visszaidéztem a saját tinédzserkorom, hogy akkor hogyan viszonyultam a dolgokhoz. Mit gondoltam dolgokról, a világról, a világ működéséről, hogyan képzeltem el a reklámban bemutatott csodákat. Igen, pont úgy, ahogy bemutatták őket.
Idővel megérkeztem a mostani életembe. Amikor már tudom, hogy ami 5 perc az inkább fél óra, és egy ház felépítése kétszer-háromszor annyi időbe és pénzbe telik, mint azt az eredeti kalkuláció mutatta. Egyszerre volt jelen a fiatalkori és a jelenlegi szemléletem, és ennél a pontnál akaratlanul elmosolyodtam.
A teen age, azaz a tízes éveink kora, egy őrületes időszak. Hirtelen megnövünk, megjelennek a hormonok, amik önmagukban teljesen felborítják a mindennapjainkat, ráadásul döntenünk kell az életünkről – merre tanulunk tovább, milyen utat választunk az Életben?
A legfontosabb változás mégis, hogy először jelenik meg a felnőtt bennünk, amit felismerve elkezdünk dolgokat követelni magunknak. A viselkedésünk, az öltözködésünk, a beszédünk felnőttesedik, ízlelgetjük milyen a „szabadság”, kiszabadulva a szülői irányítás alól.
A legfaramucibb pedig az egész tinédzserkedésben pedig az, hogy nulla tapasztalatunk van az életben, ami rengeteg tapasztalatszerzést igényel, nagyon rövid idő alatt. Természetesen ez megoldhatatlan feladat, ezért mint a flippergolyó csapódunk egyik helyzetből a másikba.
Ezért mosolyogtam a telefonbeszélgetés közben. Megértettem, hogy nincs esélyem segíteni, hiszen a tinédzser aspektusából lassú vagyok, és bonyolult – divatos kifejezéssel boomer. Örültem, hogy boomer lehetek, hiszen belegondolva a helyzetébe egyáltalán nem irigyeltem.
Nem érti, hogyan működik az élet. Fogalma sincs, hogy amiről azt gondolja van rá app a telefonján, az fél óráig fog tartani. Nem is gondolja, hogy 10 dologból, amibe belekezd, csak egyet fog megtanulni és használni az életében. Elképzelni sem tudja, hogy az izgalmas(nak tűnő) felfedezések közben hány zsákutcába fog betévedni. Bizony, én vagyok a tudós, aki nézi őt, az egeret a labirintusban.
Nincs jó, sem rossz (https://egymagusnaploja.hu/jo-es-rossz-00047/). Amikor valamiben van az ember, akkor azt próbálja megoldani, és ha elég bölcs, akkor tudja, hogy muszáj belelazulnia, élvezni a folyamatot, különben csak sebeket szerez, és kudarcokkal teli élete lesz.
Kösz tinédzser, hogy emlékeztettél milyen volt nekem akkor, hogy mennyi értelmetlenséget csináltam akaratlanul, és hogy a bölcsességnél nincs boldogabb dolog a világon. Kívánom, hogy neked is minél előbb legyen egy hasonló élményed, ahol már Te segítesz másvalakinek, és ugyanígy elmosolyodhatsz közben.
@br@k@d@br@
Ha beírod az e-mail címed, többé nem kell figyelned mikor jelenik meg új írás.
Mindig benne lesz a postafiókodban.