Az előző írásban (https://egymagusnaploja.hu/a-sarkany-karma-00046) azt a kérdést tettem fel, hogy a történetben szereplő legény jó vagy rossz karmát képzett a sárkány levágásával? Vizsgáljuk meg a helyzetet, hogy helyes választ adhassunk.
Mindenkinek az jut eszébe, hogy mivel véget vetett egy évszázadok óta tartó, borzalmas eseménysorozatnak, ezért biztosan jó. Jó, hogy nem kell több ártatlan életet feláldozni, és jó, hogy nem kell többet félelemben élni a falu lakóinak. A sárkány elpusztult, vége a szenvedésnek.
Egy buddhista mindezek mellett viszont arra is gondol, hogy a sárkány egy érző lény volt. Még az is lehet, hogy voltak kis sárkányai, sárkánygyermekei. Ha igen, akkor azok anya nélkül maradtak (már amennyiben nevezett sárkányunk nő volt).
A buddhizmusban óvjuk az életet, minden formában. Azért, mert egyrészt ez alapvető működésünk. Teremteni, alkotni, építeni. Másrészt a Tanítás szerint bármely élőlény lehet előző apánk vagy anyánk, és ezért különös tisztelettel kell eljárnunk.
Mindezek fényében, összegezve, a lényeg a következő. Ami történt a falubelieknek jó, a sárkánynak rossz. Ezért önmagában nem létezik jó, sem pedig rossz. Bármi lehet jó, és bármi rossz. Minden csak nézőpont kérdése.
És a karma? Az mindenkinek magánügye. A karma szó jelentése tett, cselekedet, és a már megtörtént dolgokra vonatkozik. A sárkány és a legény vonatkozásában nekik valamilyen régről jövő vitás ügyet kellett lezárniuk. Valószínűleg előző életeikben – természetesen mindketten más formában és alakban léteztek – a sárkány megölte a legényt, aki a mostani cselekedetével törlesztette azt, kvázi helyreállította a rendet kettőjük kapcsolatában.
Egy biztos. Bármit teszünk és cselekszünk, azzal elindítunk egy folyamatot, ami egyszercsak visszaér hozzánk. Ha az helyes volt, akkor jót, ha káros volt akkor rosszat kapunk. Ez történhet bármikor és kaphatjuk bárkitől, a buddhizmus szerint akár életeken átívelve is.