karma #00068

Napjainkra már szinte mindenki hallott a karmáról, valamilyen szinten ismeri a jelentését. Jómagam, a Dharma által, lassan 20 éve tanulom és tanulmányozhatom a működését, mégis nemrégen értettem csak meg teljességében. Ez a bejegyzés erről a felismerésről szól.

A karmáról az általános ismeret az, hogy amit adok, azt kapom. Ez eddig nagyvonalakban rendben is van, azonban amire rájöttem, az az akarat és az irányítás jelenléte, illetve ezek illúziója.

Régóta tudatosan figyelek arra, hogy adjak. Eleinte kisebb segítségek voltak ezek, később nagyobb dolgok, használati tárgyak. A jelenlegi időszakban, mindezek mellett, például egy zenei közösséget támogatok a munkámmal rendszeresen.

Ahogy telt az idő, és tudtam, hogy jót és jól cselekszem, automatikusan kialakult, hogy elkezdtem figyelni, kitől, mikor, mit és hogyan kapok vissza. Egyre inkább a “karmaegyenleg” követése lett akaratlanul is a célom. Kerestem a párhuzamokat, a másoknak adott és a másoktól kapott dolgok egyensúlyában.

Nagyon ritka volt, hogy passzolt volna ez a kettő, és – be kellett valljam magamnak – egyre jobban zavart, hogy sosem úgy állt a mérleg, ahogy azt gondoltam. Volt, hogy ez annyira dühített, hogy dacból, dühből lemondtam mások segítéséről.

Az elmúlt évek változása segített megérteni, hogy mennyire hibás működés volt ez, és aztán az utóbbi időszak adta meg a teljes és végső választ a karma működésére.

A hiba abban volt, hogy akartam kapni! Sok esetben pedig konkrétan tudtam, hogy mit, kitől és mikor akarok. Ez borzasztó csacsiság, az univerzum nem így működik. Biztosan jót kacagtak rajtam a csillagok.

Nemrégiben ismertem fel, hogy valójában rengeteget kapok. Nem pont attól, nem pont úgy, és lehet, hogy egyáltalán nem azt, amire vágytam. Persze elkezdett izgalmassá válni a sok energia és lehetőség, de sokszor nem értettem, már szinte zavart, miért történnek jó dolgok csak úgy, maguktól. Jólesett, de volt, hogy úgy éreztem, nem érdemlem meg őket.

Aztán amint képes volt az egóm elengedni a saját vágyaimat, és megnyílni a mindenhonnan érkező, fantasztikus áramlások előtt, megértettem a világ működését.

Ezek azok! Ezek az adásaimnak, a felajánlásaimnak, a jócselekedeteimnek az eredményei. Visszaértek, itt vannak, segítenek. Csodálatos! Megnyugodtam, és elkezdtem elfogadni, élvezni, örülni ezeknek a lehetőségeknek.

Rájöttem, hogy nem tudom, hogy melyik jó cselekedet, kitől száll vissza, és nem is fontos. Az egész olyan, mintha ismeretlen embereknek küldenék csomagot, a világ messzi tájára akár, aztán egy másik, teljesen idegentől kapnék egy másikat. Nem az én dolgom megteremteni az egyensúlyt, nekem csak részt kell vennem benne, működtetnem kell.

Miközben megjelent ez a működés – amit úgy neveztem el, hogy karmaspirál –, egy fontos felismerést is magával hozott, a valódi karmikus működés gyakorlása közben. Azt figyeltem meg, hogy bár nem azt és úgy kapom, ahogy azt elvártam vagy szerettem volna, mégsem búslakodom.

A dolgok, a segítség, az energia, ami érkezik – vagy az, aki/ami küldi ezeket – ugyanis sokkal jobban tudja, mire van szükségem. Ezt volt a legnehezebb elfogadnom. Eleinte zavart, hogy meg kell értenem, hogy ez most mi és miért, azóta azonban már ez a tevékenység sokkal izgalmasabbá vált, mint maga az adomány.

Felismertem, hogy minden karmikus csomag, egy tanítást tartalmaz. Bele kell nézni, és megérteni, hogy miért az, miért akkor történik, miért attól az embertől az embertől kapom. Mindegyiknek egyedi üzenete van, és valami újat hoz.

Remélem ez az írás segít számodra is saját természetében látni, megérteni és elfogadni az univerzum erőinek működését. Kívánom, hogy mihamarabb találd meg a saját Utad, és a létezésed hasznos és eredményes legyen!

Megosztás