Egyre több ember válik szinglivé, és azt látom, hogy ennek két oka van. Egyszerűen valaki vagy mufurc, lusta, kényelmes, félénk, netán szerencsétlen (és ezeket mind, vagy ezek bármelyikét megteheti), vagy csak nem tudja, miért kéne társat választania. Persze látja otthon, a nagyszülőknél, a szülőknél, a testvéreknél, tudja, hogy így szokták. Látja ahogy a barátok, ismerősök sorra örök hűséget esküdnek egymásnak. Mégis, amikor előkerül a kérdés:
– Mikor mész már férjhez/nősülsz meg? Mikor? Mikor? Mikor? –,
akkor kinő hátán a szőr, befonja a szemöldökét és annyit mond: hagyjatok.
Már egy ideje nem a megszokások vezetnek sokunkat, nem azért csinálunk ezt vagy azt, mert úgy szokták. Szeretnénk megérteni a dolgokat, a működésüket. Megkérdőjelezünk 10, 20, 50, 100, 1000 éves berögződéseket, szokásokat. Nem akarjuk, nem úgy akarjuk csinálni, mint a régiek. Ráadásul ez a korszak, amiben most élünk, támogatja az efféle szabadságot, másképp gondolkodást.
Az ember társas lény. Régen nem volt internet, közösségi háló. Nagyobbak voltak a távolságok, nem volt non stop, és hétfőn nem volt adás a tévében – abból a két csatornából. Sokkal jobban számított egymás közelsége, támogatása. Fontosabbak voltak a vélemények, számított a kimondott szó. Egyszerűbb volt akár több nemzedéknek is együtt élni, a mama főzött, így mindig volt kaja, segítettek egymásnak a család tagjai. Arról nem is beszélve, hogy nem volt lehetőség olyan munkára, amiből egyedül fenn lehetett volna tartani egy 100 m2-es lakást, és a többit.
Társat találni nem azért kell, hogy segítsen a macskákkal meg a kutyával, meg hogy legyen kihez hozzábújni este a kedvenc sorozat nézése közben, meg fel lehessen hívni, amikor uncsi van, vagy meg kéne oldani valami helyzetet. A régi mechanika most is működik:
Társra azért van szükségünk, hogy a saját határainkon átlépve megvalósíthassuk önmagunkból azt, ami egyedül nem megy.
Ráadásul mindezt úgy, hogy a másiknak az ugyanilyen működéséhez hozzáadjuk azon részünket, amivel meg Ő nem rendelkezik, így segítve egymást, egymás megvalósulását. Micsoda kiegészülés, micsoda összhang!
Mondjuk ja, valakinek már egy macska is meghaladja a képességeit.