Ezt a bejegyzést az inspirálta, hogy számtalanszor kapom magam rajta, amikor egy jelentéktelen dolog megakaszt, megállít, kinyit egy új kaput, bevonz, elvonja a figyelmem az aktuálisról, végeredményben letérít az Útról.
Azt mondanám, hogy sokszor történik ilyen, de szerencsés vagyok, hiszen rendelkezem a felismerés képességével. Így aztán felismertem, hogy ez a dolog mindig is jelen volt az életemben, csak éppen a nem tudatosságom miatt észre sem vettem. Egy idő után kezdett feltűnni, de akkor is azért, mert a zavar megjelent, aztán a düh, hogy nem azzal foglalkozom, amivel azt gondoltam, hogy foglalkozni fogok korábban.
Elkezdtem figyelni magam, a működésem, rengeteg lehetőséget kaptam így a Gyakorlásra, és megtaláltam a választ. Te most azt gondolod elárulom Neked a titkot, mitől van ez, de ki kell ábrándítsalak. Nincs titok.
Létezés van, amelynek része ez a működés, egészen addig, amíg hasonló felismerésre nem jutsz, és nem szánsz rá végtelen mennyiségű időt (ez azt jelenti, hogy eljutsz a megoldásig), hogy felismerd az elme az, aki csacsog. Az elme az, aki mindig mindenre kíváncsi és nyitott, és minden dolgot, képet, hangot, adatot, amihez hozzájut elkezd elemezni.
Csak éppen nincs benne semmi bölcsesség.