Nem tudjuk, hogy a jelenlegi járvány milyen hosszan fog tartani, de sajnos pár hétre biztosan felkészülhetünk. Hosszabb időt kell szeretteinkkel, családunkkal, esetleg barátainkkal összezárva töltenünk. Így ugyan kevesebb inger ér bennünket – hiszen ugyanazon a helyen élünk, ugyanaz a pár ember, ugyanazok a tárgyak vesznek körül bennünket –, de az érzelmi kötelékek miatt sokkal mélyebben hatnak ránk. Fontos, hogy mentálisan és érzelmileg is egészségesek maradjunk, ezért bizonyosan szükséges és lesznek olyan időszakok, napszakok, amikor nem csak el tudunk, hanem el is kell vonulnunk.
Ha éppen home officeban vagyunk vagy önként karantént vállaltunk – saját családunk, környezetünk egészsége miatt –, akkor a kialakult helyzetre mondhatjuk azt, hogy elvonulás. Nem csak mondhatjuk, hanem csináljuk is meg! Használjuk ki ezeket a lehetőségeket, alkalmakat és gyakoroljunk.
Végezzünk gyakrabban önvizsgálatot – ehhez tökéletes egy mini elvonulás, amit rendszerben gyakorolhatunk: mindig ugyanabban az időben félrevonulunk, magunkba nézünk, magunkkal foglalkozunk. Ez segít a körülöttünk lévőknek is, hogy tiszteletben tartsák ezt az időt, akár inspirálhatja őket, hogy hasonló módon magukba merüljenek.
Mikor szoktunk elvonulni? Amikor szükségünk van rá vagy amikor a körülmények úgy alakulnak, és ez most pont egy ilyen időszak.
Miről szólhat egy elvonulás, mit érdemes ilyenkor tenni, végezni?
Érdemes a reggeli vagy az esti időszakra időzíteni a gyakorlást. Ha reggel végezzük, akkor egész nap magunkkal vihetjük belőle az érzéseket, élményeket, felismeréseket, gondolkodhatunk rajtuk. Akár lehet a nap része, hogy a párunkkal, társunkkal, családunkkal megbeszéljük azt, ami megjelent. A nap végén, este, amikor már lenyugszunk, lenyugszik a család is, szintén alkalmas időszak lehet a gyakorlásra, elvonulásra.
Akár össze lehet kötni fizikai gyakorlással is, az elején vagy a végén, kinek hogyan jó. Ez lehet egy egyszerű légzőgyakorlat, lehet egy jógagyakorlat, vagy lehet akár egy egészen komplett edzés, amit otthon végzünk – bár a fizikailag megerőltetőbb testmozgást az elvonulás után ajánlom végezni, hogy az elmélkedés közben nyugodtak maradhassunk.
Elvonulva van lehetőségünk megnyugodni, figyelni a légzésünkre, felvenni egy olyan testhelyzetet, ami számunkra kényelmes, és engedni, hogy a felmerülő képek, gondolatok, érzések megjelenjenek, előjöhessenek, és egyszerűen csak hagyjuk, hogy ha akarnak, akkor menjenek tovább. Ehhez kapcsolódóan érdemes újból elolvasni a meditáció című bejegyzést
(https://egymagusnaploja.hu/meditacio-00031/). Egy dologra figyeljünk, hogy mit képeznek bennünk, mit indítanak el, mit hoznak elő. Milyen másik képet, érzést. Amit érzünk, azt hol érezzük a testünkben?
Ha valakinek olyan igénye van, akkor nyugodtan írja le a tapasztalásait, írjon jegyzeteket magának, írjon egy naplót. Azt írja le, ami fontos, amiről azt érzi, hogy egyébként – ha dolgozni járna, járná az utcákat, az emberek között lenne, nézné a kirakatokat…bárhol, bármilyen olyan körülményben lenne, ami egyébként elterelné a figyelmét –, nem lenne alkalma találkozni és megfigyelni ezeket az állapotokat.
Most van lehetőségünk magunkkal lenni, befelé figyelni, és most egy szerencsés helyzetben vagyunk, mert megfigyelhetjük magunkat, a saját működésünket, a saját reflexióinkat. Írjuk le, hogy mik jöttek elő, mert ezek a dolgok lehet, hogy csak egy pillanatra jelennek meg, mégis egy egész életen át ívelnek, és nagyon hasznos felismerések a későbbi életünkre.
Kellemes és eredményes gyakorlást kívánok mindenkinek!