Minap írtam a Piros Vonalról (https://egymagusnaploja.hu/piros-vonal-00034), és annak megszüntetéséről. Most arról írok, milyen hatásai vannak a sorompók mögötti, nem létező, meg nem szüntetett dolgoknak. Belekerültem egy helyzetbe, majd feloldva azt a következő felismerések születtek.
Egyik nap szükségem lett volna valamire a gépemről, de nem találtam meg. Ez a keresés indukált egy rendrakási folyamatot. Először azt gondoltam hamar végzek vele, de egyre csak belebonyolódtam. Elment vele 2 napom, majd, amikor az készen lett, akkor egy hasonló szituáció megoldására kínálkozott lehetőség, gondoltam annak is nekiállok. Arra nem számítottam, hogy az további teljes 3 napomat veszi el. Annyira belejöttem, hogy azt vettem észre, mint egy megszállott csinálom, keresem a következő megoldandó feladatot. Mit lehet még rendbe rakni, mi van még?
Így jutottam el egy óriási gyűjteményhez, amit több, mint 10 éve cipeltem magammal, olyan mantrákkal, mint “ez fontos nekem” és, hogy “erre szükségem lesz még valamikor”. Kitalálhatod, hogy nagyon ritkán nyúltam hozzá. Annak is nekiálltam, és miközben rendet raktam benne, számos emlék jelent meg, ami lelassított, elidőzve egy-egy emléknél. Bár a vége felé jártam a folyamatnak, rendesen elfáradtam, mégis hajtott a lehetőség a befejezésre, és egyszercsak az a sok dolog, több helyről, és sok-sok év távlatából egyszerre letisztult, rendszereződött, összeállt.
Amikor végeztem, valami egészen fantasztikus erő szállt meg. Megjelent bennem egy érzés. Először csak annyi volt, hogy “hú, valami a helyére került”, “valamitől megszabadultam”, de aztán ebbe az örömbe elkezdett valami súly keveredni. Figyeltem és hagytam, hogy kibontakozzon.
Később leültem vacsorázni, és a következő hang szólalt meg bennem: le fogok fogyni. Persze pár kilót csak, de egyszerűen éreztem, ahogy az addig magammal cipelt dolgokat kitettem a hátizsákból, letisztultak, a helyükre kerültek – és ez a fizikai síkon is hatással lesz. Ekkor értettem meg, ekkor ismertem fel, hogy számos ilyen és hasonló dolog van még, amiket feleslegesen hurcolok magammal, évek óta, amik állandóan velem vannak – észre sem véve őket, hiszen az egyik takarja, elfedi a másikat, és csak sorban, egymás után szüntethetők meg.
Ez a rendrakás, a felesleges dolgok kipakolása, lerakása, megszüntetése, elengedése, és aztán ez a felismerés akkora felszabadultságot okozott, hogy aznap egészen hajnalig ébren voltam.
Mosolyogva.
FELISMERÉS Lépd át a Piros Vonalaidat. Nézd meg mik azok a dolgok, cselekvések, amiket régóta tartogatsz, és állj neki megoldani azokat!
Mint minden folyamatot, ezt is kicsiben kell kezdeni. Például amikor tele van a fejed, egyszerűen kezd el leírni a dolgokat. Szabadíts fel helyet, szabadítsd meg magadat a terhektől. Tedd ezt meg amint lehet. Ha sokáig vársz, egy másik réteg elfedi, eltakarja, és csak cipelni fogod.
Tanulj meg elengedni.