Van egy állapot, amit mindannyian jól ismerünk, mégis nagyon keveset használjuk. Ez két másik állapot közötti pillanatnyi szünet, tulajdonképpen egy átjáró. Ilyen átjáró pl. a tavaszi és az őszi nap-éj egyenlőség (március 21. és szeptember 23. körül), amikor ugyanolyan hosszú a nappal, mint az éjszaka, így tökéletes egyensúlyban vannak, és amikor az egyik a másikba megy át, ott megjelenik egy átjáró. Nyilván, mivel ez egy évben kétszer történik csak meg, ezért ez erősebb. Ugyanígy minden nap megjelenik ez a lehetőség, pirkadatkor és alkonyatkor, de ezek – mivel vagy a nappal, vagy az éjszaka hosszabb –, más energiával rendelkeznek, de ettől még léteznek. Miért írok átjárókról? Mert egészen különleges pillanatokat rejtenek, mesélek egyről.
Arra keltem, hogy a régi, jól ismert, pánikszerű, hajnali 4-5-ös ébredésem (ami egyébként már egy ideje nem jelentkezett) megint meglepett, de talán már fél 6 is elmúlt. Ugyanaz a moslék érzés, hiszen ha az ember álmából riad fel, az sosem kellemes. Ehhez a részéhez már hozzászoktam, már van egy kialakult rutin, amit ilyenkor csinálok, hogy minél előbb összeszedjem magam. A furcsa az volt most benne, hogy egy részem már jól volt, nem volt akkora az ijedtség, éreztem, hogy valami most más…
…és akkor egyszerűen megszólaltam és kimondtam hangosan valamit. Ez a valami két dologról szólt, amit egynek tekintettem hosszú évek óta, de most valahogy szétvált. Tisztán láttam álmomban a kettőt külön, majd a hirtelen felébredésnek és az átjárónak köszönhetően “magammal hoztam” a tudatos oldalra, és kimondtam. Ez óriási haladás, végre nem ragadt bent az egyik, vagy nem tűnt el a másik oldalon. A helyére került valami, ami már régóta meghatározott. Meghatározta a hangulatomat, a napjaimat, a működésemet.
Annyira egyszerű volt! Nem is akartam elhinni, hogy végre megtörtént. Azért még egy kicsit kerestem magam, de aztán rájöttem, hogy van egy okosórám, amit pont az ilyen pillanatokra vásároltam, ugyanis a pulzus mérése mellett EKG-t is képes készíteni. Felvettem, becsatoltam a szíjat, elindítottam a mérést…és hát gyönyörű volt az eredmény, mint mindig.
Mosolyogva visszafeküdtem és hamarosan újra elaludtam. Amikor aztán később felébredtem, azt vettem észre, hogy könnyed vagyok és simán megcsinálok olyan dolgokat is, amiket az elmúlt napokban csak kerülgettem.
FELISMERÉS: Attól, hogy valami csak pillanatokra létezik, lehet, hogy mindent megváltoztat.