elvonulás 2 #00038

alias Az egó megszüntetésének művészete

Minap írtam az elvonulásról (https://egymagusnaploja.hu/elvonulas-00037/). Ezzel kapcsolatban kerestek meg többen is, hogy fura dolgokat tapasztalnak. Mik ezek a fura dolgok? Fura, ismeretlen gondolatokat, idegen érzéseket.

Meg kell nyugtassak mindenkit, ez természetes jelenség. Mivel a járvány miatt otthon vagyunk, sokkal kevesebb inger ér bennünket, ezért elkezdjük ezt az ingerszegény környezetet feldúsítani. Egyszerűen így működünk. Van egy állandó alapjáratunk, van egy állandó zaj, egy sistergés a fejünkben, ami, ha valamiért nem áll rendelkezésre, akkor legyártjuk mi magunk.

Mi magunk? Hát az meg hogy lehet, és hol van ez a működés, amikor nem ilyen állapotban, nem ebben az állapotban vagyunk? A válasz az, hogy ez a fajta működés mindig velünk van csak, amikor megfelelő mennyiségű külső ingerrel találkozik, akkor háttérbe vonul.

Mi ez a valami? Ezt a valamit legismertebb nevén úgy hívjuk, hogy egó. A tibeti szerzetesek úgy hívják majomagy, mert úgy működik ahogy egy majom agya, megállás nélkül csacsog.

De nekem ez nem kell! Tudom, de sajnos ez nem így működik. A legtöbb, amit tehetünk – mivel elhallgattatni nem tudjuk –, az az, hogy munkára bírjuk. Feladatot kell adnunk neki. Ezzel legalább egy irányba tereljük a működését.

Sőt! Van egy trükk, egy egyszerű módszer, amivel folyamatosan bebizonyíthatjuk neki, hogy nincs igaza, csökkenthetjük a működését. Indiában ezt úgy hívják vipasszána, Kínában huátó, és így tovább. A módszer lényege, hogy hagyjuk, hogy az egó elkezdjen dagadni. Ehhez bele kell kerülnünk egy katatón állapotba, amit ingerszegény környezettel érünk el. Aztán ahogy feljebb írtam, az egónak szüksége van táplálékra ezért, ha nem kapja meg, előállítja magától. Egyre elrugaszkodottabb gondolatok, egyre vadabb ötletek jelennek meg bennünk, egészen addig, amíg egy valóságtól jócskán eltávolodott állapotba nem kerülünk.

Erre van szükségünk! Ha jól végezzük a gyakorlatot, akkor az egónk egy idő után nem képes önmagát fenntartani, és egy apró külső inger hatására – ez lehet egy reccsenés, koppanás, köhintés, bármi, ami kizzökkent bennünket – hirtelen visszatérünk a valóságba. Itt történik meg a csoda, ugyanis a hatalmasra felfúvódott egó nem képes követni ezt a sebességet, és az addig teremtett hamis állapot hirtelen darabokra hullik. Hirtelen visszakerülünk a valóságba. Csodás, felszabadító érzés.

Legyünk hálásak ennek a módszernek, és az előző posztban leírt lehetőséget használjuk ki. Adjunk az egónknak, adjunk meg mindent neki! Aztán egy váratlan pillanatban húzzuk ki a szőnyeget a lába alól. Lepjük meg. Lepjük meg magunkat.

Kellemes gyakorlást kívánok.

elvonulás #00037

Nem tudjuk, hogy a jelenlegi járvány milyen hosszan fog tartani, de sajnos pár hétre biztosan felkészülhetünk. Hosszabb időt kell szeretteinkkel, családunkkal, esetleg barátainkkal összezárva töltenünk. Így ugyan kevesebb inger ér bennünket – hiszen ugyanazon a helyen élünk, ugyanaz a pár ember, ugyanazok a tárgyak vesznek körül bennünket –, de az érzelmi kötelékek miatt sokkal mélyebben hatnak ránk. Fontos, hogy mentálisan és érzelmileg is egészségesek maradjunk, ezért bizonyosan szükséges és lesznek olyan időszakok, napszakok, amikor nem csak el tudunk, hanem el is kell vonulnunk.

Ha éppen home officeban vagyunk vagy önként karantént vállaltunk – saját családunk, környezetünk egészsége miatt –, akkor a kialakult helyzetre mondhatjuk azt, hogy elvonulás. Nem csak mondhatjuk, hanem csináljuk is meg! Használjuk ki ezeket a lehetőségeket, alkalmakat és gyakoroljunk.

Végezzünk gyakrabban önvizsgálatot – ehhez tökéletes egy mini elvonulás, amit rendszerben gyakorolhatunk: mindig ugyanabban az időben félrevonulunk, magunkba nézünk, magunkkal foglalkozunk. Ez segít a körülöttünk lévőknek is, hogy tiszteletben tartsák ezt az időt, akár inspirálhatja őket, hogy hasonló módon magukba merüljenek.

Mikor szoktunk elvonulni? Amikor szükségünk van rá vagy amikor a körülmények úgy alakulnak, és ez most pont egy ilyen időszak.
Miről szólhat egy elvonulás, mit érdemes ilyenkor tenni, végezni?

Érdemes a reggeli vagy az esti időszakra időzíteni a gyakorlást. Ha reggel végezzük, akkor egész nap magunkkal vihetjük belőle az érzéseket, élményeket, felismeréseket, gondolkodhatunk rajtuk. Akár lehet a nap része, hogy a párunkkal, társunkkal, családunkkal megbeszéljük azt, ami megjelent. A nap végén, este, amikor már lenyugszunk, lenyugszik a család is, szintén alkalmas időszak lehet a gyakorlásra, elvonulásra.

Akár össze lehet kötni fizikai gyakorlással is, az elején vagy a végén, kinek hogyan jó. Ez lehet egy egyszerű légzőgyakorlat, lehet egy jógagyakorlat, vagy lehet akár egy egészen komplett edzés, amit otthon végzünk – bár a fizikailag megerőltetőbb testmozgást az elvonulás után ajánlom végezni, hogy az elmélkedés közben nyugodtak maradhassunk.

Elvonulva van lehetőségünk megnyugodni, figyelni a légzésünkre, felvenni egy olyan testhelyzetet, ami számunkra kényelmes, és engedni, hogy a felmerülő képek, gondolatok, érzések megjelenjenek, előjöhessenek, és egyszerűen csak hagyjuk, hogy ha akarnak, akkor menjenek tovább. Ehhez kapcsolódóan érdemes újból elolvasni a meditáció című bejegyzést
(https://egymagusnaploja.hu/meditacio-00031/). Egy dologra figyeljünk, hogy mit képeznek bennünk, mit indítanak el, mit hoznak elő. Milyen másik képet, érzést. Amit érzünk, azt hol érezzük a testünkben?

Ha valakinek olyan igénye van, akkor nyugodtan írja le a tapasztalásait, írjon jegyzeteket magának, írjon egy naplót. Azt írja le, ami fontos, amiről azt érzi, hogy egyébként – ha dolgozni járna, járná az utcákat, az emberek között lenne, nézné a kirakatokat…bárhol, bármilyen olyan körülményben lenne, ami egyébként elterelné a figyelmét –, nem lenne alkalma találkozni és megfigyelni ezeket az állapotokat.

Most van lehetőségünk magunkkal lenni, befelé figyelni, és most egy szerencsés helyzetben vagyunk, mert megfigyelhetjük magunkat, a saját működésünket, a saját reflexióinkat. Írjuk le, hogy mik jöttek elő, mert ezek a dolgok lehet, hogy csak egy pillanatra jelennek meg, mégis egy egész életen át ívelnek, és nagyon hasznos felismerések a későbbi életünkre.

Kellemes és eredményes gyakorlást kívánok mindenkinek!