Gyerekkoromban csomót unatkoztam. Erre kellett várni, aztán arra, várakoztam felöltözve, bemelegedve, sorban állva, hétvégékre, ünnepekre, döntésekre, egy csomó mindenre! Aztán elkezdett elfogyni az idő, majd az egész átcsapott semmire sem elég állapotba.
Emlékszem, amikor egyszer egy tibeti lámát vittem kocsival, és gondoltam na most jól megtudom tőle a választ, mit kéne máshogy csinálnom. Meséltem neki, hogy nincs soha elég időm, nem elég a 24 óra. Amikor befejeztem rámnézett, elmosolyodott és ennyit mondott:
„You have time.” (láma nem beszélni magyar)
Majdnem felrobbantam. Hogy mondhat ilyet? Hát nem értette amit mondtam? Dehogynem, értette Ő, de a lámák és a rinpocsék már csak ilyen velős és vicces válaszokat adnak.
Szóval az idő, sokak ellensége. Emékszem arra is, amikor gyerekkoromban figyeltem a másodpercmutatót az órán, és alig akart arrébbugrani! Hosszú pillanatok voltak, mire megmozdult. Mostmeg? Folyik! Hékás, állj már meg, csak egy pillanatra! Kérlelem magamban, de nem hallgat rám.
Aztán rájöttem, hogy a különbség a gyerekkor és a felnőttkor között a várakozás volt. Amikor várunk, várakozunk valamire, akkor rohadtul nem akar telni az idő. Amikor meg benne vagyunk akármiben, ami jó, ami tetszik, akkor meg begyorsít. Már csak 10 perc? Dehát előbb még fél óra volt?!
Szóval meg kell tanulni várakozni. Olyan helyzeteket idézni elő, ahol nem rohanunk, hanem megállunk, leülünk, lefekszünk, várunk. A várakozás legfontosabb eszköze az idő, ezért elkezdjük stírölni az órát. Egyre gyakrabban nézünk rá a telefonunk jobb felső sarkára, amíg egyszercsak valami átkapcsol, elfogy a türelem.
Mikor lesz már?
Mennyit kell még várni?
Még csak ennyi idő telt el?
Majd hirtelen felbukkan a legfontosabb mondat:
Miért telik ilyen lassan az idő?!
Ez az! Erre vártunk, ezt akartuk!
Lelassult, lelassítottuk az idő folyását, az időt.
Szuper! Legyünk hálásak minden olyan helyzetért az életünkben, ami lelassít, és megállásra, várakozásra kényszerít – mostmár tudjuk, hogy ilyenkor mit tehetünk. Minél többször végezzük el a várakozás gyakorlatát, annál jobb kapcsolatunk lesz az idővel.
@br@k@d@br@
Ha beírod az e-mail címed, többé nem kell figyelned mikor jelenik meg új írás.
Mindig benne lesz a postafiókodban.