memória #00064

Nekünk, embereknek, az egyik legkiválóbb képességünk – ami kiemelt bennünket a többi lény közül – a memóriánk. Segítségével képesek vagyunk emlékezni eseményekre, melynek köszönhetően számos előnyhöz jutunk.

Ahhoz, hogy pontosabban megértsük memóriánk működését, hívjuk segítségül a számítógépeket. Furcsának tűnhet az asszociáció, mégis, a számítógépek a saját működésünk alapján készültek. A megértést az segíti, hogy amire mi azt mondanánk, az agyunk végzi, annak a számítástechnikában külön elnevezése, és jól megfogalmazott funkciója van.

Például a különféle bemeneti eszközök által közvetített információkat, a processzor dolgozza fel, “érti meg”. Ez nálunk, embereknél ugyanígy működik, az érzékszerveink, a szem, a fül, stb. által közvetített információkat az agyunk teszi érthetővé számunkra.

Egy számítógépben, ezeket az adatokat a memória tárolja, amelyről pár dolgot érdemes tudni. Közvetlenül a processzorral van összeköttetésben, amely a leggyorsabb kapcsolat az egész gépen belül, és csak addig működik, amíg áramot kap.

Mi történik ha a gép lekapcsol vagy csak elalszik? (Ez utóbbi is egy emberi kifejezés). Ugyanaz, ami velünk emberekkel. Ha nem teszünk róla, hogy holnap reggel vagy egy hét múlva is emlékezzünk egy fontos információra, akkor az elveszik, azaz elfelejtjük.

A memória nem arra való, hogy örök életre eltároljunk benne információkat. Ennek ellenére sokszor pazarlóan bánunk vele, túlterheljük. Rengeteg ember él a Földön olyan adatokkal a fejében, amitől ha képes lenne a megfelelő – azaz bármikor előkereshető – módon megszabadulni, sokkal boldogabb életet élne. Ő maga, és a környezete is.

Ugyanis a feleslegesen magunkkal cipelt adatok két dolgot okoznak. Az egyik, hogy folyamatosan energiát kell fordítanunk arra, hogy megtartsuk őket. Minél pontosabban és részletesebben akarunk rájuk emlékezni, annál több energiára van szükség.

A másik, hogy – a számítógépekkel szintén megegyezően – mivel csak egy adott kapacitással rendelkezünk, ezért amíg egy bizonyos mennyiségű adatot tartunk a fejünkben, addig nincs esélye újaknak érkezni.

Mi a megoldás?

A winchester (vincseszter, vinyó, merevlemez, hard drive, hard disk drive, HDD, újabb nevén Solid State Drive, SSD). Ez a kemény szó pár évtizede még csak a westernfilmek sajátja volt, ahol a főhős egy winchesterrel képes volt bármilyen távolságból elintézni a rosszfiúkat. Mára ez a szó új értelmet nyert.

A winchester teszi lehetővé, hogy a nem szükséges vagy elég helyhez nem jutó, illetve az éppen nem működő memóriában tárolt adatokat rögzítse, és ami még fontosabb, újra, bármikor elérhetővé tegye azokat. Természetesen ez egy sokkal lassabb folyamat, mint fejben tartani mindent, viszont sokkal biztosabb, biztonságosabb, ráadásul jóval energiahatékonyabb.

Oké, persze, kösz, jól hangzik, de egy emberbe nem lehet beleszerelni egy winchestert! Valóban. A megoldáshoz ismét vegyük elő az SzSzSz-t, azaz a Számítógép Szinonima Szótárt, és nézzük meg, hogyan működik egy winchester:

Ír és olvas.

Azt az adatot, amire éppen nincs szükség vagy már nem annyira fontos, leírja, és elteszi, amelyikre pedig szükség van, előkeresi és beolvassa. Több különféle alkalmazást, és persze egy csomó tárhelyet használok arra, hogy a fejemben lévő információkat, gondolatokat, emlékeket, ötleteket, képleteket, összefüggéseket – és, ami a mi szempontunkból a legfontosabb –, az Egy mágus naplója jegyzeteit rögzítsem.

Így értem el, hogy a sokszor üres, kifejezéstelen, néha akár egészen morcosnak tűnő arc helyett, egy folyamatosan jelen lévő, éber, boldog ember vagyok.