meghallani #00040

Emberek vagyunk, mert embernek születtünk. Mégis előfordul, hogy állatként működünk. Van aki nincs külön megnevezve, és egyszerűen csak egy állat, de van, aki nyuszi, cicus, és olyan is van, aki egy disznó. Sokszor pejoratív jelzőként használjuk az állat kifejezést, de belegondoltál már mennyire ismerős számunkra ez az állapot?

Az állatok ösztönösek, és mi emberek is így működünk sok helyzetben. Itt most ne csak az alapvető életfunkciókra gondolj. Amikor stresszhelyzetben vagyunk, és beszélnek hozzánk, azt sem szoktuk ösztönösen meghallani.

Az a helyzet, hogy sokkal többször vagyunk stresszes állapotban, mint gondolnánk. Ez egyszerűen abból derül ki, hogy egy csomó mindent nem hallunk meg. Nem tudjuk meghallani, mert mással vagyunk elfoglalva, vagy egyszerűen nem akarjuk meghallani, mert akkor kiesünk abból, amiben éppen vagyunk.

Talán éppen ebből a működésből kialakulva van még egy működésünk, amikor nem hallunk meg dolgokat…egyszerűen mert képessé váltunk a nem hallásra. Miért teszünk így? Mert fájna, ha meghallanánk azt, amit mondanak nekünk.

Pedig ha meghallanánk, akkor képesek lennénk változtatni, változni. De így, csak cseszegetve érezzük magunkat, zavar, hogy beleszólnak a dolgunkba, az életünkbe. Így nem jut el az információ hozzánk, leragadunk azon a szinten, ahol vagyunk, elmarad a fejlődésünk.

Persze valahol meghalljuk és elraktározzuk a kapott információt, mert érdekel vagy pont, hogy zavar bennünket. Ezért előbb-utóbb a felszínre jön, és akkor jól megrágjuk, végiggondoljuk, majd elkövetjük a legnagyobb hibát – a saját magunk ízlése, elfogadhatósága szerintivé tesszük. Ezzel pontosan a lényegét tüntetjük el belőle.

Hogy mit csinálunk helyette? Hogyan működjünk helyesen ilyen helyzetekben?

Itt találod a folytatást (https://egymagusnaploja.hu/akarok-00041/).