Mindannyiunkban közös, hogy a megszokottól eltérő helyzetekben kritikákat kapunk. Sokan ezt nehezen tűrik, visszavágnak, harcolnak ellene. Ők még biztosan nem tudják, hogy ezeknek a visszajelzéseknek örülnünk kell, hiszen segítségül kapjuk őket.
Számtalan viselkedés rögzül velünk ösztönösen, fejlődésünk során. Ezek számunkra természetesek, másoknak szokatlanok, furcsák lehetnek. Amikor ez a furcsaság átlép egy határt, és a másik fél – személyiségétől, habitusától, nevelésétől függően – már nem tudja magában tartani a véleményét, akkor egy konfliktushelyzet alakul ki.
Érkezhet ez hozzánk vicc, vicces beszólás formájában, de akár egészen szigorú, fájdalommal átitatott, gyomorba szúrós érzésen keresztül is. Így, vagy úgy, de biztosan eljut hozzánk, és ha nem reagálunk azonnal, akkor akaratlanul is magunkkal visszük.
Pontosan olyanok ezek az „élmények”, mint szálka egy sima fadarabon, vagy mint a szögek, egy fagerendában. Idővel megszokjuk a jelenlétüket, tudjuk hol kell vigyáznunk velük, de néha megesik, hogy belenyúlunk egybe. Ilyenkor fájdalmasan jut eszünkbe az esemény, ami ezeket létrehozta.
Természetes, hogy nem szívesen elevenítjük fel, hogyan is keletkeztek ezek. Mindenki más módon próbálja kezelni ezeket a helyzeteket, illetve megszüntetni a szögeket. Sajnos ezek előfordul, hogy évekig velünk vannak, ráadásul – minél többször akadunk beléjük – egyre csak nőnek, és mind fájdalmasabbak.
Megszüntetésükre egyetlen lehetőség van. Ez pedig nem más, mint a tudatos szintre emelésük, alapos megfigyelésük, az általuk hordozott üzenet megértése, végül ennek a beépítése. Hogy hova? Magunkba, azért, hogy a részünké váljon. Csak így oldhatjuk fel ezeket a kellemetlen akadályokat. Beleállni, szembenézni, megérteni és a részünkké tenni őket.
Tudom, hogy belegondolni is borzalmas. Ha csak eszünkbe jut egy, azonnal kellemetlen érzés jelenik meg bennünk, ami minden egyes pillanattal csak növekedik. Pár perc elég hozzá, hogy egy vidám hangulatból egy mély, kedvetlen állapotba kerüljünk.
A jó hír mégis az, hogy egyrészt minden egyes szálka kihúzásával eggyel kevesebb terhet kell cipelnünk. Másrészt minden egyes ilyen küzdelem után, egyre könnyebb lesz ezeket a szálkákat kihúznunk. Egyre kevésbé fog fájni, egyre rövidül a folyamat.
A megszüntetett sebek helye természetesen – ugyanúgy, mintha valódi sebek lennének – nagyon lassan, vagy talán soha nem gyógyul be teljesen, de ez csak segít bennünket emlékezni, amikor legközelebb hasonló vagy ugyanolyan szituációba kerülünk, hogyan is cselekedjünk helyesen. Hiszen addigra már megértettünk és megtanultunk valamit, ami a részünkké vált, és általa erősebbek, tapasztaltabbak, bölcsebbek lettünk.
Erőt és kitartást kívánok mindenkinek, a saját szálkáinak sikeres megszüntetéséhez.
@br@k@d@br@
Ha beírod az e-mail címed, többé nem kell figyelned mikor jelenik meg új írás.
Mindig benne lesz a postafiókodban.