hősök #00056

in memoriam T. Árpád

Az élet tele van hősökkel. Ők azok, akik önszántukból, általunk sokszor nem ismert hit által vezérelve, olyan dolgokat tesznek, amik előbbre viszik a világot.

Ők azok, akiknek nem 5 órakor jár le a munkaidejük. Akik még egy kicsit bent maradnak, mert valamit meg kell még nézniük. Ők azok, akik hétvégén is feltűnhetnek az irodában, kihasználva annak csendjét, mindeközben fantasztikus dolgokra jönnek rá, amiket aztán végtelen türelemmel adnak át azoknak, akik csak most kezdik megérteni az egészet, vagy lehet, hogy valami fogalmuk van róla, de a teljes képet nem látják át.

A hősök mindig tisztában vannak nem csak azzal, hogy hol a cél, hanem azzal is, hogy hogyan érhető az el. Pontosan tudják hol tartanak az úton, és tisztában vannak vele, mennyi energiára van még szükségük. Az idő számukra nem létezik, hiszen egy ismeretlen cél meghódítása – számolva a váratlan akadályokkal – nem idő kérdése.

Nekik köszönhetjük annak a rengeteg – vagy sokszor pont apró, szinte már jelentéktelen, mégis dühítő – dolog megoldását, amire a hétköznapi embereknek nincs se ideje, se türelme. Nélkülük a világ egy sokkal rosszabb hely lenne, tele bosszantó dolgokkal, és rengeteg nem értéssel. Ők a tudás felkutatói és megörzői. Ők azok, akik nélkül az evolúció szó nem létezne.

Ahogy azt tudjuk, a hősök köztünk élnek, ám sokszor nem vagyunk vele tisztában, kik ők és mekkora kincset hordoznak létezésükkel. Céltudatosságuk, elhivatottságuk csendessé, szerénnyé, némely esetekben pedig bolondossá, furcsává teszi őket, ezért általában nemhogy nem ismerjük fel, hanem egyenesen kerüljük őket.

Számukra a hétköznapi témák, mint a tegnapi focimeccs megbeszélése, vagy az aktuálpolitika megvitatása inkább unalmas, sőt hátráltató tényező. Bocsássuk ezt meg nekik! Fogadjuk el őket úgy, ahogy vannak, sőt ha e sorokat olvasva felismered valamelyik kollégádban, ismerősödben a hőst, nyugodtan menj oda hozzá, és kérdezd meg min ügyködik annyit. Békés, ám izgatott és hosszú válaszra számíthatsz, aminek a jó részét nem is érted majd, mégis csodálattal fogod végighallgatni.

Ha pedig felismerted, és már tudod, hogy Ő egy hős, segíts neki. Apró, szinte jelentéktelen dolgokkal, mint egy kis sütivel a hétvégéről, egy finom kávéval, bármivel, ami egy ekkora szellemet megfelelően táplálhat. Mindenért végtelenül hálás lesz, és egy kicsit mindig beavat a titkába.

Ilyen volt Árpi is, egy barát, akit a héten sajnos elvesztettünk.
Nyugodj örökké békében.

Hozzászólások